S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)
Magyar viseletek a XIX. században
fölé hajtókás, elől gombos mellényt vettek, de a Kővágóörsön, Csopakon, Szepezden, Arácson fényképezett férfiak között volt, aki a gatyához, vászoninghez nemcsak mellényt, hanem kétsoros gombolású, hajtókás posztó ujjast, ill. ennek vékony, nyári, zakóhoz hasonló változatát vette fel. Szentgálon ezt hívták fecskefarkú dolmánynak. Az ugyanezen falvakban lefényképezett személyek egy másik részén fehér, keskeny gallérú vászon ing, többnyire sötét színű hajtókás mellény, sötét színű hajtókás ujjas vagy rövid kabát, szűkszárú csizmanadrág, lábukon csizma látható. Csizmát vettek fel néhány mezítlábas kivételtől eltekintve a gatyához is. A lefényképezett 42 személy közül világos színű nadrág és ujjas csupán három személyen van. Egynek közülük négyzethálós mintájú anyagból való nadrágja, mellénye, ujjasa, kettőnek pedig csak a nadrágja világos színű. Kettőn pantalló és cipő, egyen pedig bővebb szárú, de csizmába betűrt nadrág van. Zsinóros szűkszárú, ellenzős nadrágot csupán egyetlen férfi viselt. A kezükben tartott kalapok alacsonyak, de két változatot képviselnek: az egyik kemény tetejű, felkunkorodó, pörge karimával, a másik pedig puha, benyomott tetejű, egyenes karimájú. Nyakravalója hármójuknak van, ezek a régi nyakravaló és csokomyakkendő közötti átmenetet képviselik. Ezek a fényképeken megörökített férfiak mind a negyven-ketten ruházatukkal a fehér férfi vászon viseletet, a vászon és az ujjasos posztóviselet közötti átmenetet, valamint a mellényes, ujjasos, szűk nadrágos posztóviseletet, azaz a 19. század végének a térségre jellemző ruházkodását, ill. az öltözetek korabeli változatait reprezentálják. Ugyanakkor már megtalálható közöttük a paraszti viseletet elhagyó és azt polgári öltözettel felcserélő típus is. (9., 10., 11., 12., 13., 14. képek) A női viseletek a férfiakénál még erőteljesebb változáson mentek keresztül. A lányok nemcsak a pártát, hanem a homlokszalagot, a pintlit is elhagyták, és ha kendőt kötöttek a fejükre, az az esetek döntő többségében vagy fehér, vagy kékfestő volt. Az asszonyok a kontykarikára csavart kontyukra fejkötőt, erre pedig kendőt borítottak. (A pacsának mindössze az emléke maradt meg.) Ehhez általánosan fehér vászon inget, fehér vászon, pliszírozott, azaz „redes péntőt", vagyis pendelyt és vászon kötényt vettek fel. Ezt a vászonviseletet először a szoknyát és a pruszlikot egyesítő köcölle váltotta fel alsószoknyával, ezt pedig rövid idő múlva a szoknya és az ujjas, különbféle színű gyári anyagokból készítve. A régi női ing és a fehér vászon viselet csak az öregek emlékezetében maradt meg. „A régi női ruházat tiszta vászon volt. Vászon ümög, vászon péntő, vászon kötény és vászon keszkenő, valamennyi fehérben, otthon fonva-szőve s otthon varrva. .. A péntő... fehér vászonból volt, leért a bokáig s a pártázatából... le az aljáig csak úgy le volt redezve, mint a gatya s hívták redes péntőnek. Ez elé a redes péntő elé kötötték a fehér vászon kötényt..." Hidegben nagyméretű, vastag vállkendőt kötöttek mellükre, derekukra, amit azután a testhez álló posztóujjas, a majkó vagy kacabajkó háttérbe szorított, de ez a ruhadarab a mente és a ködmön viseletét is szükségtelenné tette. A lábra húzott gyapjúharisnyát és bocskort teljesen eltüntette a csizma, a papucs,
