Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Álomutazás Gyerkőckoromban sokat utaztam. Persze nem a valóságban, csak úgy, a játékos fantáziával. Elég volt kinyitnom a Kogutowitz úr által gondosan megszerkesztett nagy atlaszt, s máris kinyílt előttem a világ. Az ujjammal követtem a hajójáratokat, s máris ott voltam, ahol éppen lenni akartam. Egyszer vitorlással hajóztam a dél-tengeri szigetek felé. Máskor olyanféle tengeralattjáróval, mint amilyent Verne Gyula megálmodott és megírt a Nemo kapitányról szóló regényében. Volt úgy, hogy vadászexpedícióval Szumátra szigetén tigrislesre mentem (maláj szolgák kísértek, akik úgy szólítottak, hogy tuan), máskor meg a kelet-afrikai végtelen pusztán, a pórin vezettem szafarit a Kilimandzsáró alatt (szálmagas massai négerek kísértek és minduntalan azt mondták, „bvana" - uram...). De akadtak olyan kísérőim is, mint May Károlynak, a kedves Hadzsi Halem, Oszkár Omár, s amikor meg az amerikai prériken nyargalásztam, indián főnökökkel kötöttem barátságot. Utaztam hajón, tengeralattjárón, repülőn, sőt olyan ördöngös helikopteren is, amilyent a „hódító Robur" épített... Na igen, mindez csak játék volt, hisz mit se tudtam akkor még az életről, a valóságról. Nem jártam még a tengerparton sem, nem volt mögöttem sok ezer kilométeres tengeri út, nem láttam soha a Dél Keresztjét, de talán éppen azért, szabadon szárnyalhatott az álom. Azt hittem, hogy mindez elmúlt az ifjúkorral, s csak a minap vettem észre, hogy mint sok minden, e régi álmok is visszatérnek.