Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VARÁZSKÖRBEN

VASÁRNAP Vasárnapok hétköznapok A díszletek tökéletesek. A színész kilép a színpadra, a rivalda fényében maszkja és ruhája, mozdulatai, egész egyénisége, szavai elhitetik velünk, hogy nem színész, hanem Othello, Hamlet, Lear király vagy bárki más, akinek a szerep szerint lennie kell. S tulajdonképpen nem is játszik, hisz amikor igazi színész van a színpadon, nem játék folyik ott, hanem a valóságos élet: dráma és komédia, ahogy valaki egy teremtő szellem, az író, Shakespeare, vagy Ibsen, Molière vagy O'Neil - megfogalmazta. Az ember lenyűgözve ül a nézőtéren, átadja magát a színház nagy élményének, mely végső fokon egyféle varázslat. Belefelejtkezünk mások életébe, sorsába, tragédiájába, nem a magunk sorsa érdekel azokban a pillanatokban vagy órákban, hanem akinek sorsa és élete végzetesen pereg előttünk. Fellapozunk egy könyvet. Szép kiállású kötet, gondos nyomdai munka. Olvasni kezdünk, s egyszerre elsüllyed köröttünk a mi magunk világa - beleilleszkedünk egy másik ember sorsába. Olvasunk - talán valami gunyoros szatírát, melyet Swift írt Gulliverről, nyelvet öltögetve a társadalomnak és az időtlen emberiségnek, talán valami romantikus mesét, Victor Hugótól vagy Jókai Mórtól, talán valami forrongó vihart Szabó Dezsőtől, talán valami józan és valóságos életet Móricz Zsigmondtól, talán okos és komoly mondatokat Németh Lászlótól. Olvasunk - ha éppen verses könyv van a kezünkben - időnként hangosan, hiszen a versnek nemcsak a belső ritmusa a fontos, nemcsak a mondanivalója, hanem a szavak halk hullámzása, játéka, a rímek összecsendülése is és verset tulajdonképpen mindig