Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

átfűtötte valami belső izzás, mint a nagy művészeket, őszinte költőket az alkotás perceiben. Valójában költő volt, ha nem is írt verseket. Költő volt, mert ismerte a tájak, virágok, füvek lelkét. - Hányszor álltunk meg sétáinkon, a Papod alatti nagy mezőn, s a gyógyszerész úr kinyújtotta kezét, s annyit mondott: „Arra volt Cimbriana". S már ahogy mondta, élni kezdett a pannon tájban a latin varázslat, pajkos pogány istenekkel népesült be az erdő, s a barlang sötétjében Mithras kelt életre, akit Krétából hoztak ide véres áldozatokat bemutató hívei és papjai. - Máskor a jutási domboknál fordult vissza, s azt mondta a horpadások, völgyek felé mutatva: „Avar vár volt itt" - s halkabbra vettem a szót magam is, hogy meghalljam Baján kán lovasainak dübörgését. így vitt végig a Séd völgyében, a Tekeresben, a zárdaromokhoz, ahol a magyar keresztény középkort keltette életre szava, majd meg a csatári dombok öreg présházaihoz, hol egy másik, álmodozó magyar múlt aludt, amelyet (legalább is azt hittem mindig) Lavotta muzsikája festett alá. - Néha lehajolt s virágot tépett, vagy füvet szakított. Latin szavakat mormolt, a gyógyszerész támadt fel benne, a szakszerűség, amellyel osztályozta a növényt, majd hirtelen diadalmaskodott a költő, a rejtett, félve élő költő, s az mondta el meghatódottan: milyen titokzatosan alakul, formálódik, színesedik az élet virágnyílástól lombhullásig egy virágon, egy levélen? - Fiatal voltam s úgy hallgattam a gyógyszerész urat, mint a Mestert, aki mindent tud, vagy legalább is sejt. Mindez már oly messze van, oly valószínűtlenül messze, mint maga az a kor, amelyben akkor éltem. De bizonyos vagyok benne,