Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VARÁZSKÖRBEN

VASÁRNAP szolgál: húszéves voltam, toporogtam az irodalom elő' szobájában, s pontosan még azt se tudtam, merre kell mennem. S mikor a Pester Lloyd palotájában a Kelet Népe szerkesztőségét kerestem, egyszerre világossá vált előttem, hogy mindaz, amit át akarok adni Móricz Zsigmondnak, vajmi keveset ér. Legszívesebben visszafordultam volna azon nyomban. Mégse tettem; legalább megismerkedem a Mesterrel. Könyveit olvastam, Légy jó mindhalálig című darabjában még tizenhat éves koromban játszottam egy diákszerepet. Ez volt minden. Végre reáakadtam a szerkesztőség ajtajára. Lenyomtam a kilincset és beléptem. Kicsi szoba volt, két-három íróasztallal, s nagyon sok öszszekötözött újságcsomaggal - makulatúrával. Az egyik asztalnál fiatal szőke nő ült. - Kit keres, kérem? - kérdezte. - Móricz Zsigmondot - rebegtem. - Még nincs itt. Tessék várni egy kicsit. - Székre mutatott. Leültem és vártam. Közben tekintetem körüljárta a szerkesztőséget - a szellem műhelyét. A Kelet Népe akkoriban Móricz Zsigmond lapja volt - ez állt a fejléc alatt. A népi írók dolgoztak benne, Szabó Pál - kit Móricz fedezett fel -, Veres Péter, kinek jó neve volt már a Mit ér az ember, ha magyar? című művének megjelenése óta, Sinka István, a „fekete bojtár", s talán Erdélyi József is, ha éppenséggel nem volt haragban a többiekkel. Móricz Zsigmond Rózsa Sándorról szóló regényét közölte a folyóirat hasábjain, s közben a spiritizmusról írt lelkes cikkeket, mert valami ostoba szeánszon egészen beleesett a spiritizmusba.