Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

RÓMAI KORI FAZEKASTELEP BALATONFŰZFÖN Feliratos emlékek híján az egykori, római korban élt gyártókra és vásárlókra, a fogyasztói körre csak következtetni lehet. Az edényformák, de még inkább a díszítésfajták, egyes motívumok előfordulása segíthet a szállítási-elterjedési kör meghatározásában. A legtöbb esetben nem kerül elő a mester sírja, nem tudjuk magas volt-e vagy alacsony, egyedül vagy családja körében temették-e el, a Földközi-tenger táján vagy helyben keressük-e eredetét. A balatonfűzfői fazekastelep tulajdonosát — az egyik korsó bekarcolt felirata szerint — lehet, hogy ANNIUS-nak hívták. A balatonfűzfői fazekasműhelynek vásárlói lehetettek a Balaton-felvidéki villagazdaságok és a bennszülött jellegű szerényebb települések. Az azonos módon díszített edények töredékei Veszprém megye keleti feléből és Fejér megyéből is ismertek. Az edénykészítés fázisai rekonstruálhatók. Az agyag megmunkálásához szükséges vizet ásott kutakból nyerték. A kőből épített fazekas-ház egyik helyiségben kézzel vagy kézi korong segítségével formázták meg a változatos alakú tálakat, korsókat, fazekakat. A hatalmas méretű szárító csarnokuk tetőzetét kőalapozású faoszlopok tartották. A kisebb vagy nagyobb égetőkemencék általában kör alakúak voltak, esetenként néhányat közülük megújítottak. Az igényesebb kivitelű tálak ún. formatálak vagy pecsétlők segítségével készültek. Ugyancsak pecsétlőket használtak a formatálak benyomott mintáinak elkészítéshez is. PS