Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

A NAGYDÉMI LARARIUM (HÁZISZENTÉLY) A veszprémi múzeum legszebb és legértékesebb, római korból származó tárgyegyüttese Nagydém határából került elő. Bár a Gic-hathalmi gazdaság birtokosa Ihász Lajos volt, a becses, ún. hathalmi lelet a bérlő Franki családnak szerzett nemesi előnevet. Az 1906-ban szántás alkalmával megtalált, részlegesen a veszprémi múzeumnál letétbe helyezett leleteket csaknem reménytelennek látszó erőfeszítések után sikerült a „széphelyi" nemesi előnév kieszközlésével a múzeumnak megszereznie. A leletegyüttes egy része, köztük legalább egy mécses, bronzfedő, egy tőr, öntött bronz tárgyak, vaslábas végérvényesen elkallódott, ismeretlen gyűjtők kezére kerülhetett. 1914-ben a veszprémi múzeum két bronz szobornak (Apollo és Lar), egy bronzkancsónak, két bronz mécsesnek és egy bronz tálnak vált egyedüli tulajdonosává. A háziszentély-garnitúra előkerülési helye azóta feledésbe ment. Az 1960-as évek közepén még élő szemtanú közreműködése tette lehetővé a lelőhely lokalizálását Nagydém északi határában, egy nagykiterjedésű római kori lelőhely szélénél. A leletegyüttes elrejtésére a 2. század vége felé kerülhetett sor. A nagydémi lararium a veszprémi múzeum állandó kiállításának legféltettebb kincse volt. Biztonságosnak hitt őrzése sem akadályozta meg az illetéktelen behatolókat abban, hogy mára már hiányozzék a szentély-garnitúra két bronzmécsese; nem is olyan régen pedig a zürichi egyetem közvetítésével kerülhetett vissza a szakirodalomból jól ismert, könnyen azonosítható Lar és Apollo szobor. PS [152] Lar-szobor, I. század eleje Lar (a házi védőisten) gondosan megformált alakja, jobbját felemeli, bal kezében bőségszarut tart. Arcát babérfüzérrel koszorúzott hullámos hajkorona keretezi. Rövid, lovagrendű tulajdonosra utaló, keskeny sávokkal díszített tunicáját derékon megkötött köpeny fedi. A testsúlyával a bal lábára nehezedő figura mindkét lábát állatbőr borítja. Hengeres bázisát kyma-sorok díszítik, négyzetes posztamensét kis lábacskák támasztják alá. RGy 55.187.6 / a: bronz / m: 32 cm (szobor: 24 cm, talapzat 8 cm) / posztamens: 10 x 10 cm / szh: Nagydém, Répásközte II. / szd: 1906, szántáskor / ÉRI I. 1963a; MRT 4. 169; PALÁGYI S. 2002c, 15; SZABÓ K. 1990. 28-29; THOMAS E. 1965. 5-29. [153] Apollo-szobor, I. század első fele Apollo ruhátlan alakja kontraposzt tartásban a jobb lábára nehezedik. Jobb kezében umbós áldozati csésze, balja lándzsát (?) tarthatott. Felül két tincsbe rendezett hullámos haja a vállára omlik. A mellén átvetett szíj a hátán egy tegezt tart. Alacsony, kerek alapú posztamensen áll. RGy 55.187. 5 / a: bronz / m: 38 cm (szobor: 33,5 cm, posztamens: 4,5 cm) / szh: Nagydém, Répásközte II. / szd: 1906, szántáskor / ÉRI I. 1963a; MRT 4. 169; PALÁGYI S. 2002c 15; SZABÓ K. 1990. 28-29; THOMAS E. 1965. 5-29. [154] Bronzkancsó, 2. század Tagolatlan testű korsó, ívelő, széles, tölcséres szájnyílással. Füle öntött, az edény szájához stilizált madárfejek és levélmotívumok simulnak. A fül függőleges szakaszán jobbra néző, mezítelen férfi alak, mindkét kezében egy-egy edénnyel, lábánál kis négylábú állattal. A fül tamasztopajzsan párducon lovagló baccháns kiterjesztett karokkal és egy thyrsos-bot látszik. Alja hiányzik. RGy 55.187.3 / a: bronz / m: 20,4 cm / szá: 6,9 cm / tá: 9 cm / szh: Nagydém, Répásközte II. / szd: 1906, szántáskor / ÉRI I. 1963a; MRT 4. 169; PALÁGYI S. 2002c 15; SZABÓ K. 1990. 28-29; THOMAS E. 1965. 5-29. [155] Mély tál (medence), 2. század közepe Függőleges oldalfalú, erősen sérült, alacsony, bronz lemezből készült tál, oldalfalán hornyolt vonalak és három fülnek a helye látszik. Megmaradt öntött akasztófüle szőlőlevél alakú, szára félkörívesen a perem felé hajlik, kiegészített. RGy 55.187.4 / a: bronz / m: 8 cm / szá: 32 cm / tá: 26 cm / szh: Nagydém, Répásközte II. / szd: 1906, szántáskor / ÉRI I. 1963a; MRT 4. 169; PALÁGYI S. 2002c 15; SZABÓ K. 1990. 28-29; THOMAS F.. 1965. 5-29.