Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

TÉRJÜNK A TÁRGYRA! Vajon mi az, ami „összetartja" a teremben kiállított tárgyakat, lehet-e kapcsolatot, összefüggést találni a bronzkori kardok, a paraszti lakodalmas fazekak, Szegedy Róza hímzései, a tűzikutyák, a középkori szentábrázolások, a 17—19. századi tűzfegyverek vagy a múlt századi iparművészeti műremekek között? Talán formai, tartalmi, esetleg funkcionális hasonlóságok alapján lehet „rendet", „rendszert" teremteni a tárgyak sokszínű és gyakran kaotikusnak tűnő burjánzásában? Talán nem is érdemes a kiállított tárgyak között sem genealógiai, sem kronológiai kapcsolatot feltételezni? Egy tökéletesen mesterséges világot láthatunk itt, melyet össze nem illő tárgyakból emeltek, és amelynek határait és kiterjedését a múzeum fizikális és ideológiai kerete jelöli ki. Ám egyvalamiben nagyon is emberi ez a múzeumi világ. Van egy nagyon erős akarat, nevezhetnénk szenvedélynek is, mely e tárgyakat a múzeumba falai közé „kényszeríti", ráadásul szép sorjában, lajstromba szedve, dobozolva, polcra helyezve. Ez pedig nem más, mint a gyűjtés szenvedélye, mely úgy gondolom mély és őszinte tulajdonság. Jobb esetben építő, mások hasznára váló tevékenység, rosszabb esetben személyiségromboló, őrjítő, csak a kizárólagosságra törekvő betegség. Ám legyünk optimisták, itt és most az egészséges gyűjtőszenvedély egy-egy példáját láthatjuk! A gyűjtés szenvedélye általában egy másik tevékenységgel párosul, mégpedig a rendszerezés, osztályozás kényszerével. A múzeum rendszerében az elsődleges csoportképzés a tárgy bekerülésekor megtörténik: ez alapján soroljuk az egyes darabokat egyik vagy másik gyűjteményünkbe. Egy-egy gyűjteményen belül ezután számos csoportosítási lehetőség adódik akár az anyag, a forma, a méret, a szimbolikus tartalom, akár a funkció vagy a keletkezés ideje alapján. Legyen a célja kiállítás, tudományos feldolgozó munka vagy akár raktárrendezés, a muzeológus munkájának jelentős részét éppen a tárgyak különböző vertikális és horizontális halmazokba rendezése adja — ezért kiállításunk első részében erre a tevékenységre hozunk példákat. Bemutatunk történeti korszakokon átívelő sorozatokat (címeres tárgyak) és stílustörténeti rendszerezést (legyezők), századokon át alig változó és megnevezésében azonos, de anyagában és funkciójában eltérő tárgytípusokat (mezőgazdasági eszközök, illetve tűzikutyák). Láthatunk jól adatolt, kiválóan dokumentált sorozatokat (fazekak, paletták), és állhatunk töprengve a szépen megmunkált, de történet nélküli kardok tárlója előtt, reménykedve, hogy éppen a tipologizálás technikájával talán e tárgyak is „megszólalnak" egyszer. What can hold the exhibits in the showroom together? Is there a link among swords from the Bronze Age, wedding pots from the nineteenth century, embroiders of Róza Szegedi, ancient andirons, portrayals of saints from the medieval period, guns from the 17—19th century, pieces of furniture of the middle-class and great artworks from the 19—20th century? May similarities in form, content, or function help us to 'make order' and establish a system in the great and sometimes chaotic variety of objects? Is it worth of seeking genealogical or chronological relationships among the exhibits? One can see a perfectly artificial world erected by objects that do not match and whose borders and extension are limited to the museum's physical and ideological 'framework'. Yet, it is a typically human world from one particular aspect. There is a very strong will, we could call it passion, that 'forces' these objects among the thick walls of the museum, moreover in an ordered, registered, nicely packed form. This passion is nothing else but 'collection', which I believe is a very deep and sincere virtue. On the good side, it is a constructive characteristic with good results for others; on the dark side, it may be a maddening disease destroying and dominating personality. Well, let us be optimistic and here we can see nice examples of healthy passion. The first room in the Museum leads us to books that were systemised into library and presented in parts or in entirety to the Museum by people well-known at their times. Then you can see pottery, unique of their kind, from the Bronze Age, explored in the heroic age of archaeology. The activity of the contemporary curio hunters are presented by pottery (urns, mugs, jars, bird-shaping pots and bowls) found in a cemetery dating back to the Bronze Age in Királyszentistván. Then weddingpots are exhibited that may look alike, but a family needed many at a time. In their original function, that is in the farmers' everyday life, they were not meant to be 'collected', but were used in bulks in festive occasions. The series of swords from the Bronze and Iron Ages were made in order by formal features typical to each period. Having no 'personal' history attached, they often stand alone with very little information. They may, however, start to speak when ordered into a typology. TGP