Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lukács László: Lackovits Emőke harmincöt éve a néprajz tarlóján

Bölcsészdoktori értekezését a Fertő-vidék magyar községeinek XVIII-XX. századi lakáskultúrájáról írta, 1976-ban védte meg a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Szakdolgozati- és doktori témáitól eltérően fő kutatási területe a paraszti társadalom, a család, a rokonság, a paraszti vallásosság, a népszokások, a tájak, települések közötti kapcsolatok vizsgálata. Osztozva számos megyei múzeumban dolgozó kolléga sorsában, Lackovits Emőkéről is elmondhatjuk, hogy pályafutása során szinte minden néprajzi témával foglalkozott, a gyermekélettől a népviseletig, a búcsújárástól a szőlőhegyi aszszonyfarsangig. Több mint 200 publikációja jelent meg, közöttük három önálló könyve. Az első az egyházi esztendő jeles napjairól, ünnepi szokásairól a Bakonyból és a Balaton-felvidékről, a második e két terület viseletéről, öltözködési kultúrájáról, a harmadik Köveskálról, a Száz magyar falu könyvesháza millenniumi sorozatában. További négy könyvnél társszerző, közülük a legújabbat, a Laczkó Dezső Múzeum hímzéseit bemutató impozáns népművészeti munkát Egervári Márta textilrestaurátorral közösen írták. Három településtörténeti-néprajzi monográfia munkálataiban vett részt (Csopak, BalatonfüredArács, Berhida-Peremarton-Kiskovácsi), készített néprajzi fejezetet a Lichtneckert András által szerkesztett elismerésre méltó sorozatban. Három területen monografikus kutatást szervezett (Fertő melléke, Káli-medence, Somló környéke) számos néprajzkutató bevonásával. 1991-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal közösen kezdeményezte a Kárpát-medence vallásos népéletének kutatását, e témában konferenciák szervezését, az elhangzott előadások kötetekben történő közreadását. Lackovits Emőke az 1990 előtti nehéz időkben, sanyarú körülmények között is kutatott Erdélyben, tartotta a kapcsolatot az erdélyi kollégákkal. Megteremtette szakmai alapját a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum között kialakult partnerkapcsolatnak, a közösen elindított vallási néprajzi konferenciasorozat sikerének. A vallásos népéleti konferenciákon kívül Veszprém megyében még számos emlékezetes néprajzi konferenciát rendezett, gondolok itt a Dunántúli Néprajzi Napokra (Városlőd, Nagyvázsony, Szentgál), a káli-medencei kutatás eredményeit bemutató szimpóziumokra (Köveskál, Kővágóörs), a Balaton-felvidéki népi építészeti konferenciára (Balatonfüred) és a nagy elődök (Sebestyén Gyula, Vajkai Aurél) emlékének szentelt szakmai tanácskozásokra. Lackovits Emőke az általa szervezett monografikus tájkutatások és konferenciák eredményeként tizenhat kötetet szerkesztett, hozzájárulva ezzel a már korábban sem teljesen ismeretlen Veszprém megye néprajzi feltárásának, megismertetésének elmélyítéséhez. Huszonkét tárlatot rendezett, több állandó kiállítás, tájház (Kékkút, Kővágóörs) forgatókönyve, rendezése kapcsolódik nevéhez. A Dunántúl népi szakrális emlékeiből a veszprémi székesegyház altemplomában már akkor kiállítást rendezett, amikor ez még a tiltás és a tűrés határán állt (1985). Nem csupán munkahelyén, hanem Pápán, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben is Lackovits Emőke a kiállítások forgatókönyvírója, rendezője. Nem maradhat említés nélkül a tihanyi Bencés Apátság alapításának 950. évfordulóján, 2005-ben az apátsági múzeumban megnyílt Apátság és népe című kiállítás, amelynek megvalósulásában Lackovits Emőkének oroszlánrésze volt. A Magyar Néprajzi Társaság választmányának 1987-től, a Pulszky Társaság választmányának megalakulása óta tagja. Két és fél évtizede vezeti a Veszprém Megyei Múzeumok Baráti Köre Néprajzi Szakcsoportját, ahol kiváló önkéntes néprajzi gyűjtők generációit nevelte. A néprajz szakos egyetemi hallgatók múzeumi gyakorlatát 1984-től irányítja. 1991től a Veszprém Megyei Kézműves Iskolában, 1997-től a pedagógus továbbképzőben tanít néprajzot. Református vallási néprajzi szemináriumot vezet a Károli Gáspár Református