Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Szőcsné Gazda Enikő: A nő alakja a XVIII-XIX. századi erdélyi prédikáció-irodalomban

tatja a testnek egyenes állására, hogy hasonlólag álljon lelke is; ugy tanítja az öltözödésbeli tsinosságra, hogy az behasson szive szeplötelenségére is; ugy oktatja a maga kedveltetésére, hogy ezzel együtt ne lopja belé magát a lárvás tettetésnek, s a kedves természetességet félszegitő erőltetésnek leg-kissebb része-is; ugy oktatja ötet szerettetni, hogy szerettessék nem tsak a pillangó természetű Ifiaktól, hanem az okos férfiaktól-is; ugy adja eleibe leányi tartozásait, hogy azok egyszersmind tzirái feleségi kötelességeinek is, s ezekben kimutatta az okos Anya Leánya rendeltetésének egyik tzélját - hogy néki feleséggé kell lenni."

25 Különösen érdekesnek találjuk, hogy anyai feladatnak nem a mindkét nemű, hanem csupán a lánygyermek nevelését tartotta a vargyasi prédikátor a XIX. század elején. Ez annál is érdekesebb, mert a búcsúztatott halottnak fiai is voltak. A nemi szerepek tudatosítása tehát az azonos nemű szülő által történt, a fiúgyermek nevelését az apa feladatának tekintették. A XIX. századi vargyasi prédikátor világi elképzelései közt természetes volt, hogy az anya keresi ki a saját lánya számára a megfelelő férjet. Ez ellentmondott a protestáns vallás alapelemeinek: „az okos anya, mint a ki anyává lejendö Leányának belső Titoknokja, legelsöben-is a majdoni Embert-szülönek egy embert nemző Férjet választ, mely választásban nem a lázzadozó testi indulatoknak letsendesitésére keres egy Férfiat, mert tudja, hogy ez nem az embereké, hanem az állatok házassága; nem-is egy Tutort keres, kinek a Leányról való gondoskodást nyakára tolja, mert tudja, hogy az az áldott páros élet, melyben mindenik fél bir tehetséggel és készséggel a maga szükségeinek kielégítésére [...] nem Rangot ranghoz, és Vagyont köt a vagyonhoz, hanem személyt a személyhez."

26 A nő mint gazdasszony Mivel az egyház a lelki nevelést tartotta céljának, így nem sok szó esett a prédikációkban a gazdasszonyságról mely a kor közmegítélése szerint az asszony egyik legfontosabb feladata volt. Vargyasi Szász Mózes úgy vélte, hogy prédikációjában mégis ki kell emelni a jó gazdasszonyságot, mint az asszony nemi célja részét: „A Házasság - az én vélekedésem szerént - a Háztartásáról vette nevezetét, és a Ház szükségeinek számba vételében, s azoknak ki-potolásában való lelkes törekedésében éri el a maga tzélját, s felel meg nevének."

27 A jó gazdasszonyság fontosabb egy házasság sikerességében, mint a férj részéről a jó gazdaság: „egy bölts gazda-aszszony ki pótolhatja némi-némüképpen, vagy legalább el rejtheti a tunya gazda fogyatkozásait is, midőn ellenben a legjobb gazda sem pótolhatja ki a gazda-aszszonynak hijánosságát."

28 Mihállyi Mihály dési pap szerint is a jó feleség erényei a szemérmetesség, tiszta élet, szelídség, alázatosság, változhatatlan hívség és a „serény jó gazdasszonyság." A háztartáson belüli nemi szerepekről úgy vélte, hogy a férfi és a nő fizikai és szellemi rátermettségéből adódóan, ezek már eleve adottak: ,,A' házi bővségnek két kútfeje vagyon; az egygyik a' gyűjtés, a' munkásság és szorgalmatosság által, a' másik a' meg-tartás, a' meg-takarítás, és örizés által: az első főképpen a' Férj' dolga, a' második inkább az aszony' gondja."

29 25 Vargyasi Szász, 1812. 19. 26 Vargyasi Szász 1812. 22-23. 27 Vargyasi Szász 1812. 24-25. 28 Vargyasi Szász 1812. 25. 29 Mihállyi 1812. 95.