Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Szőcsné Gazda Enikő: A nő alakja a XVIII-XIX. századi erdélyi prédikáció-irodalomban

remtett egyedül, hanem tsak az Embert. Az Angyalokat Isten mind együtt teremtette, az élő állatokat mind párostól teremtette egyszersmind, Ádámot pedig tsak magát teremtette. Ugy kellett annak lenni, mert az Isten az egész emberi nemzetséget egy vérből akarta teremteni [...] ugy hogy Évának is nem lehetett más materiából formáltatni, hanem Ádámból."

9 Ez az alapkoncepció az egész nyugati prédikációs irodalomban visszatér: a férfi és a nő egymásra utalt. A nő a férfiban találja meg a maga fejét, a férfi pedig az asszonyában leli meg oldalbordáját. Egymás nélkül félszegek. Amennyiben a férfi agglegény,yê/e-ség nélkül, fél testtel kell léteznie. Mert csak együtt képeznek egy testet. Vagyis a Biblia szerint ketten lesznek egy testté. Mihállyi Mihály a férfi és a nő közötti eredendő fiziológiai és lelki különbséget a teremtésük különbözőségéből származtatja. A férfi földből, a nő csontból teremtetett. „A teremtés Históriáját akármelyik vélekedés szerént vegyük, annyi tagadhatatlan, hogy valamint az aszszonyi nem lételének tzélja a Férjfi Nemétől az életre nézve különbőz, úgy az ő formáltatásokban-is volt valami külömbség, mely most is ha visgáljuk, szembetűnő. Az aszszonyi Nemnek közönségesen véve gyengébb testet adott a Teremtő."

10 A föld és a csont különbözőképpen viselkedik. A férfiak ezért alkalmasabbak a hosszasabb és nehéz munkákra, a tudományok müvelésére, és az asszonyok ezért érzékenyebbek, a gyermekek nevelésében türelmesebbek. A két nem nemcsak testileg, de lelkileg is kiegészíti egymást: ,,A' férjfiu természet szerént darabos, kemény, ezt az aszszony' szelídsége lágyítja, a' férjfiu komor, ezt az aszszony' elevensége vidámítja; a' férjfiu akaratos, ezt az aszszony engedelmességével mérsékli, az aszszony félelmes, ezt a' férjfiu bátorságával erősiti; az aszszony hirtelenkedő, ezt a' férjfiu álhatatosságával tartóztatja; a' férjfiu a' külső nagyobb dolgokra alkalmatosabb; ellenben az aszszony a' Házban a' jó rendet, illendőséget, tisztaságot s.a.t. tudja jobban fenn-tartani, - egy szóval azokat a' sokféle házi apróságokat, melyek magokban tsekélységeknek láttattatnak, mégis a' ház nállok nélkül el-nem lehet, telyesiteni alkalmatosabb."

11 Nádudvary a házasságon belüli nemi státuszt is a teremtéssel magyarázza: „Látjuk Istennek azt a böltsességét is, hogy Évát Ádámnak nem fejéből, nem-is lábából, hanem közepéből, oldalából teremtette, hogy se az Asszony ne tartaná magát az ő Férjének fejének, se a Férjfiú a maga Feleségét ne tartaná lába kaptzájának; hanem magához hasonló társnak."

12 Mivel az asszonyhoz köthető a kezdeti bűn fogalma, a prédikációs irodalomban visszetérő motívum az asszony bűnre való hajlama. A férfi azért a teremtés koronája, hogy őrizze, irányítsa asszonyát, megmentse a bűnbeeséstől. A nő mint feleség és anya Vargyasi Szász Mózes a „bölts Aszszony képé"-t így rajzolta meg: „mi az asszonyi nemnek nemi tzélja? az, hogy ő feleség, anya, - s gazda-asszony légyen."

13 A feleség fogalma jól körvonalazott feladatköröket jelentett. Hogy világosabbá váljon, a kor férfi-mikrotársadalma mit várt el a feleségektől, mit tartott emezek nemi céljának, ezt a vargyasi prédikátor ki is fejti: „bennek [mármint a feleségekben] természetté kellene válni 9 Nádudvary 1741. 206. 10 Mihállyi 1812. 83. 11 Mihállyi 1812. 87-88. 12 Nádudvary 1741.207. 13 Vargyasi Szász 1812. 13.