Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

H. Csukás Györgyi: A piarista kusztodiátus építkezései Dörgicsén

Nagy és Csemez családok, akiknek telkeit a kusztodiátus az 1830-as években zálogba vette. A felsö-dörgicsei kisnemeseket compossessoroknak jelzik az összeírások is.

10 A kusztodiátusnak korábban Felső-Dörgicsén egy kocsmát kivéve nem voltak saját kezelésben lévő épületei, a zálogba vett kisnemesi telkekkel azonban birtokába jutott az azokhoz tartozó belső fundusoknak, kúriáknak is, amelyek a nyugat-kelet irányú utca keleti végén, az északi soron helyezkedtek el. Egyiküket erdész-házként hasznosították. Az allodiális földektől távol eső nemesi külső fundusokat a regálébérlőnek adták bérbe." A kusztodiátus és a helyi kisnemesség érdekellentéteinek, korántsem súrlódásmentes együttélésének beszédes bizonyítéka az a levél, amelyet az elővásárlási joggal bíró atyafiak küldtek a piarista kusztodiátus kormányzójának a Csemez-fundus elzálogosításakor.

12 Minthogy a birtokokat az elzálogosítok, ill. örököseik a törvényben előírt 32 év múltán sem váltották vissza, azok a kegyes tanító rend számára bekebeleztettek. Miután a regáléjogok a kincstár birtokába mentek át, a rend a Nemesi mezőben szétszórtan fekvő, allodiális müvelésbe nehezen vonható földeket 1893-ban eladta. Az eladáskor a kormányzó hangsúlyozta, hogy a szóban forgó birtokok nem képezték a kusztodiátus törzsvagyonának részét, hanem új szerzemények - ennek rögzítése az eladásból származó bevétel felhasználását illetően bírt jelentőséggel -, vagyis utólagosan elismerte a felsö-dörgicsei kisnemesek, mint compossessorok valaha fennállt jogát a királyi kisebb haszonvételekhez. A belső fundusokon álló házakat a rend cselédházként hasznosította addig, amíg a dörgicsei alsó-major új cselédháza felépült. Az itt ismertetett eset rávilágít arra, hogy egy-egy épület építés- és birtoklástörténetének nyomon követése mennyi érdekességet rejteget: az egykori kisnemesi kúriák a piarista kusztodiátushoz kerülve erdészházként, árendásházként, cselédházként szolgáltak, majd miután eladták őket, a falusiak tulajdonába kerülve lakóházként funkcionáltak tovább, mindig az új igények szerint át1. kép. Alsó-Dörgicse központja a r. kat. templom mai és az uradalmi épületekkel. Vargha László felvétele, 1954 10 Az 1796. évi nemesi összeírás Alsó-Dörgicsén árendátorokat és armalistákat sorol fel, míg Felső-Dörgicsén compossessorokat: az Antal, Benkő, Csemesz, Nagy és Isó családokat. ZmL IV. 9. e. 1796. évi nemesi öi. 133. Felső Dörgicse. 11 Szentiványi 1943. 132-136; PRL V.406. 50. for. 19. fasc. 60. 12 Csemez Mihály táblabíró, Czigány Károly esküdt, özv. Cigány Jánosné Csemez Anna és Ságvári Lajosné, Czigány Julianna fellebbezése a zálogbavétel ellen: „I. Ferenc nem azért ajándékozta vissza a boldog emlékű II. József által elvett javait, hogy a kegyesrend 12 hold földet 6000 forinton vásároljon, amiből azt a törekvést látják az intett felek, hogy felső-dörgicsei szegényebb sorsú közbirtokos társait a bor, a hús mérésbeni, legelő- és kőfejtésbeli törvénytelen háborgatásokkal sem szoríthatván ki, most már drága vásárlásokkal szándékszik őket a határból ki irtani. Azt a látszatot kelti a szerzet, mintha csak a házhelyhezjárna a királyi kis haszonvétel, emlékeztetnek arra, hogy azon haszonvételek az ő házhelyüknek is olyan törvényes járulatai, mint az eladó osztályos atyafiaknak, amit a szerzetnek, mint közbirtokos társnak tudnia kell. Az eladó atyafiaknak pedig neheztelésüket adják tudtára, mert hagyják magukat a szerzet nem nemes szándéka eszközének használtatni. Ettől a szerzéstől a szerzetet az intett felek tilalmaztatni kérik. 1839. aug. 31." PRL V. 406. 50. for. 19. fasc. 60.