Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Bárth János: Gyimeslok egyházi önállósodása 1853-ban
Az „anyamegye" papja legtöbbször ellenezte „megyéje" egy részének kiválását, mert ezáltal kepejövedelmeinek csökkenésére számíthatott. Az „anyamegye" népe sem szimpatizált a kiválással, mert a „megye" tagjainak csökkenése együtt járt a családokra jutó paptartó terhek növekedésével. Mindig akadtak kishitűek és felbérelt intrikusok, akik a kiválni szándékozókat is megosztották, az önállósodni akarók egy részét az önállósodás ellen fordították. 7 Nem történt ez másképp a gyimesloki „megye" önállósodása és kiválása esetében sem. 1853 tájékán a Tatros völgyében is folyt a viszálykodás a szétszórtan élő gyimesiek egyházi hovatartozása miatt. Kérvények fogalmazódtak, nyilatkozatok születtek, népgyűlések hangzavarai színezték a máskor oly csendes havasi életet. A Tatros-völgyi viták középpontjában a bükki csángók álltak, akiket magukkal akartak rántani az elszakadó lokiak, talán a püspökség is hajlott átcsatolásukra, de ők keményen ellenálltak. Többször kinyilvánították, hogy a „gyimesiekkel", a régi nagy „gyimesi megye" el nem szakított részével kívánnak maradni, és továbbra is a határállomás templomához akarnak tartozni. Végül mindkét fő törekvés, a lokiak elszakadási igyekezete és a bükkiek maradási szándéka egyaránt sikerrel járt. 1853-ban megvalósult a gyimesbükki és a gyimesloki egyházközség. Előbbi a határállomás hivatalnokait, őreit, a határállomáshoz közel lakó katolikus „gyimesieket", valamint a Bükk területén élő római katolikusokat foglalta magába. Utóbbi Gyimesközéplok és Gyimesfelsőlok politikai községek területére terjedt ki. 1853. január 8-án „Közép és Felső Gyimes Lok" képviselői levelet írtak Haynald Lajos új erdélyi püspöknek, amelyben utaltak arra, hogy korábbi püspöküktől, Kovács Miklóstól már kérték önálló egyházközséggé alakításukat, következésképp, kérelmük folyamatban lévő ügynek tekinthető. A leendő gyimesloki pap megélhetésére a következőket ajánlották fel: - évi 300 R. forintot pengőben, - a stólajövedelmet, amit évi 60 R. forintra becsültek, - egy létező házat lakásnak, amíg „pompásabbat" nem építhetnek. 8 A levél vétele után Haynald Lajos püspök megfogadta a lokiak tanácsát: Gyenge András csíkszentmihályi plébánost és Petrovics Antal csíkszépvízi örmény katolikus plébánost püspöki biztosként Gyimesbe küldte, hogy ott vizsgálódva mérjék föl a helyzetet. A két jeles egyházi személyiség a hó elolvadása után, április elején, a tavasz kezdetén a Tatros völgyébe ment, április 5-én a gyimesloki „oskola háznál" gyűlést tartott, és a gyimesi patakvölgyek népe körében „erőst" vizsgálódott. 9 Nem csak a lokiak elszakadásának ügyében jártak-keltek, hanem tevékenységüket kiterjesztették a határszéli „gyimesi" templomban szolgáló pap, Lukács Péter viselt dolgainak feltárására is. Kérdéseikre reagálva a „gyimesiek", vagyis a határállomás dolgozói és a közelükben élő csángók 1853. április 6-án kelt, 54 aláírással kísért levelükben kiálltak papjuk mellett, védelmezték a támadásokkal, üldöztetésekkel szemben. 10 A vizsgálódó csíkszentmihályi és csíkszépvízi plébánosok 1853. április 7 Vö. Székelyvarság Oroszhegy „megyéjéből" történt kiválásának kálváriájával: Bárth 2001. 122-137. 8 GYÉL. PHI. 1853/32/108. 9 GYÉL. PHI. 1853/32/1240. 10 GYÉL. PHI. 1853/32/604.
