Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Tánczos Vilmos: Egy XVI-XVII. századi magyar ferences moldvabányai sírkövéről

A jobbjában keresztet, baljában Szent Ferenc reguláit tartó ferences atya „ábrázolata" tehát a sírkő alsó, elveszett részén lehetett. Az „ábrázolatot" tehát a sírkő szélén körülölelte a felirat szövegének egyik része. P. Kecskeméti Ambrus megcsonkult sírfeliratát N. Iorga így adja közre: „Kecskeméti Ambros, [p]ius magnus pater at oves vix bonitate minor m. ferunt ut 60 salutis... anni 18... octobr. ...signiferque, dies reddidit hic animum dn., dum percurreret annos vectem (sic)".

n Az egybe, illetve egymásba vésett betűk miatt amúgy sem könnyen olvasható epitáfium megfejtését ekkor már a csonkulás is nehezítette. A két lejegyzés és az 1931-ben készült fénykép összevetéséből kiderül, hogy Kecskeméti páter sírfelirata esetében mindig Jerneynek van igaza, Iorga olvasata pedig igen felületes (például Iorgánál „Ambrosius" helyett tévesen „Ambros, [p]ius", „atqve sa[cerdos]" helyett „at oves" szerepel stb.). Iorga még azt sem veszi észre, hogy csak egy fél sírkővel áll szemben: nem figyel fel arra, hogy a körfelirat második fele, vagyis a latin szöveg középső része a kettétörött sírkő alsó részének eltűnése miatt hiányzik. O a jobbszélen lévő félbeszakadt körfeliratot fent, középen kezdi folytatni, és természetesen teljesen hibás olvasthoz jut („...páter at oves vix bonitate..."), holott szemmel látható, hogy a felirat a lenti törésnél a sírkő szélén tovább folytatódik. A felirat végének („te I rdenos: hic reqvi | escit hvmo") olvasatával a román történész már nem is próbálkozik, ami érthető, hiszen a törés miatt már az utolsóelőtti sor is rosszul látszik, a legutolsó sor pedig végképp hiányzik. A Iorga-féle olvasat még a sírkő keletkezését is a XIX. századra (!) teszi („anni 18... octobr"). Ezek a félreolvasások nyilvánvalóvá teszik, hogy Nicolae Iorga a moldvabányai sírkövek Jerney-féle leírásait nem ismerte, hiszen ha tudott volna róluk, a megfejtésben bizonyára hasznosította volna őket.

39 A ránk maradt moldvabányai sírkövek egy része ma Bukarestben, másik része pedig a Moldvabánya melletti Fälticeni város múzeumában található.

40 Mint láttuk, az értékes régészeti és művelődéstörténeti lelet nagyobbik részét, köztük P. Kecskeméti Ambrus erdélyi ferencrendi szerzetes XVII. századi síremlékét, Jerney János tárta fel és írta le először és máig a legpontosabban. 38 Iorga 1931. 3. 39 N. Iorgának nemcsak a Jerney János könyvéről nem volt tudomása, hanem a moldvabányai sírkövekre vonatkozó korábbi - már A. Lepädatu 1909-es közleményében is részben említett - román és német szakirodalmat sem használta fel. Ezeket a munkákat egy Hans Petri nevü szerző sorolja fel egy Nagyszebenben kiadott erdélyi szász tudományos folyóiratban a szóban forgó Iorga-közlemény recenziójában {Siebenbürgische Vierteljahrschrift 56. 1933. 257-270.). 40 Ciurea 1955. 35.