Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Tánczos Vilmos: Egy XVI-XVII. századi magyar ferences moldvabányai sírkövéről

TÁNCZOS VILMOS Egy XVI-XVII. századi magyar ferences moldvabányai sírkövéről A XV század legelején Jó Sándor (Alexandra eel Bun) moldvai vajda katolikus felesége, Losonczi Margit

1 a ferencesek számára Bakóban kolostort építtetett.

2 A rendház előbb a boszniai obszerváns ferences rendtartományhoz, majd V. Miklós pápa rendelete nyomán 1447-ben a magyar rendtartományhoz került. A bakói kolostort 1523-ban a Megváltóról elnevezett magyar rendtartomány (Provincia Sanctissimi Salvatoris in Hungária) erdélyi kusztódiájához osztották be,

3 ami ekkor élte virágkorát.

4 Mohács után a moldvai magyar és szász katolikusok is egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Számuk, ami az évszázad elején még 20-30 ezer fő közöttire volt tehető,

5 egyrészt a háborús viszonyok, másrészt egyik-másik moldvai vajda drasztikus intézkedései nyomán egyre fogyatkozott. Paolo Bonnici da Malta ferences misszionárius 1632-es jelentésében például leírja, hogy Stefänitä Rares vajda (1517-1527) az ortodox püspökök és papok tanácsára átkereszteltette a katolikusokat, ágyúval romboltatta le a templomaikat, és csak a moldvabányai katolikus templomnak kegyelmezett meg, annak is csak az oda eltemetett fejedelemasszony (az előbb említett Losonczi Margit) iránti kegyeletből. A nevezett misszionárius azt is megjegyzi, hogy a vajda halála után sokan visszatértek a katolikus hitre, mások pedig eretnekekké (értsd: huszitákká) lettek.

6 A XVI. században a magyar obszerváns ferencesek bakói kolostora is elpusztult. A század közepén már lassan sorvadó kolostort 1574-ben, a török háború idején loan eel Cumplit vajda felégettette, majd 1611-ben az időközben szánalmas omladékká vált épületet az idegen (olasz, lengyel) missziós püspökök a maguk számára foglalták le. Az erdélyi magyar ferencesek ezt követően végleg kiszorultak Moldvából. A kolostorépület elpusztulása után egy ideig még egy-egy erdélyi ferences barát Moldvában tartózkodott, hogy a moldvai magyarok lelki gondozását végezze,

7 de végül ez a próbálkozás is abbamaradt, hiszen a ferencesek a XVI. század végére már Csíkban is elfogytak, úgyhogy végül már nem volt kit a Kárpátokon túlra küldeni. Miután a csíki ferencesek a 1 Losonczi István erdélyi vajda leánya. (Lásd pl. Benda 1989. II. 536. 16. jegyzet.) 2 A bakói ferences rendház keletkezését egyedül P. Benedek Fidél erdélyi rendtörténész teszi a XV. század utolsó negyedére (lásd P. Benedek 2005. 224-225.), aki azt állítja, hogy a bakói kolostor voltaképpen az 1410-ben alapított, de 1467-ben elpusztult moldvabányai ferences zárda utóda, és hogy építésére csak 1475 után került sor, miután Mátyás király és István vajda (Stefan eel Mare) kibékült. A szerzőnek bizonyítékai nincsenek, érvelése is ellentmondásos. 3 P. György 1930. 70-71. és 136. 4 1525-ben a rendtartomány 10 kusztódiájának 73 zárdájában 1472 ferences tevékenykedett. A mohácsi vészt követő törökdúlás és a reformáció következtében ennek a ferences rendtartománynak 1602-re mindössze 4 zárdája maradt (Csíksomlyó, Gyöngyös, Szakolca és Szeged), amelyekben alig volt 20 ferences szerzetes. Vö. P. György 1930. 75-76. 5 Mikecs 1941.245-246. 6 Benda 1989.1. 172. 7 P. György József rendtörténész arról tudósít, hogy P. Kecskeméti Ambrus után a XVII. század első felében még P. Mihály és P. Gábor nevű erdélyi ferencesek szolgálták a bakói magyarokat. P. György 1930. 136-137.