Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Szigeti Jenő: Longinosz lándzsája
SZIGETI JENŐ Longinosz lándzsája 1457 őszén, V. László királyunk rejtélyes halála előtt alig egy hónappal, Budáról követség ment VII. Károly francia király udvarába, Párizsba. A cél nem kisebb volt, mint az, hogy a száz éves háborút győztesen befejező uralkodó leányának, a 14 esztendős Magdalénának a kezét megnyerni az ifjú, 17 esztendős magyar király számára. A magyar, osztrák és cseh nemesekből álló követség vezetője Váradi István, 1 az akkori, nem rég választott kalocsai érsek, és Ulrich Nussport passaui érsek volt. A tekintélyes leánykérő küldöttség kedvező választ kapott, aki jelentős diplomáciai siker volt, de mégsem jött létre a házasság, mert V. László - máig titokzatos körülmények között - meghalt. 2 Az úti élményekről, a párizsi bevonulásról, a látnivalókról a követség egyik tagja írt krónikát. Ebben olvassuk, hogy a küldöttséget először a Szajna két ága között fekvő Cité szigetére vitték a királyi palotába. „A királyok termében megmutatták nekünk - írja a krónika írója - szeretett Urunk töviskoronáját, melyet az Ő fejére nyomtak volt. A koronán egy százezer koronát érő drágakő van. A lándzsát is megmutatták, amelyet a mi Urunk oldalába döftek és még sok egyéb szent ereklyét." 3 A párizsiak szemefénye volt ez az óriási ereklye gyűjtemény, amelynek alapját Szent (IX.) Lajos király (1214-1270) vetette meg, aki a csődbe ment II. Balduin (1228-1261 uralkodott t 1273), királytól, még 1239-ben megszerezte Jézus töviskoronáját. A többi relikvia vásárlására is egy vagyont költött. Sikerült megszerezni a szent kereszt egy darabját, a három vas szöget, amivel Jézust a keresztfához szögezték. Később itt mutogatták Veronika egyik kendőjét, meg Jézus híres egybeszőtt ruháját, amire a katonák sorsot vetettek. Itt volt a spongya is, amivel Jézus ajkait nedvesítették meg, és a nádszál is, mit jogarként adtak a kezébe. Ezeknek a „kincseknek" az őrzésére építették a Sainte Chapelle-t, melyben nagypénteken a király mutatta be a kegyes zarándokok seregének Jézus szenvedésének dokumentumait. A sok kincs közül most csak a lándzsa legendás történetével szeretnénk megismerkedni. Ez a fegyver volt az, amely a legenda szerint azé a római katonáé volt, aki, mikor látta, hogy Jézus meghalt „ lándzsájával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki " (in 19, 34). Ezért, a páska bárányhoz hasonlóan (2Móz 12, 46. 4Móz 9, 12.), nem törték meg Jézus csontjait, mint ahogyan ez a könnyebb halál érdekében történni szokott. 4 Az ilyen eljárásra van példa az antik irodalomban. 5 A későbbi írásmagyarázók ezt a katonát azonosították a Jézus keresztje alatt hitvalló századossal, aki Jézus halála pillanatában kimondta a nagy hitvallomást: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt". (Mt 27, 54. Mkl5, 39 Lk 23, 44). 6 Eszerint ő felügyelt Jézus keresztre feszítésénél. 1 Életéről: Érdújhelyi 1899. 2 Horváth 1999. 29-34. A további irodalom itt. 3 Copy-Buch des germanien Stat Wienn 1855. Fontes Rerum Austriacarum. 4 B. W. Longenecker véleményét idézi ezzel kapcsolatban. Bolyki 2001. 494. 110. jegyzet. 5 Snackenburg 1972. III. 338. Quintillianust idézi. 6 Aquinoi Szent Tamás 2000. 804. Hrabanus (780 k - 856) nyomán írja: „A százados méltán jelzi az egyház hitét, mely - miután a mennyei misztériumokat takaró lepel az Úr halála révén lehullt -, azonnal azt állítja, hogy Jézus valóban igaz ember (Lk 23,47) és valóban Isten Fia".
