Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Petercsák Tivadar: A közbirtokossági pásztorok megajándékozása Észak-Magyarországon

eredendően a lábbeli kopást ellentételező pénzbeli kiegészítés (bocskorpénz) az 1930-as évektől vált nagyobb összegű rendszeres juttatássá. A XX. század közepén bekövetkezett változások után pedig a pénzbeli fizetés terjedt el, de esetenként és helyenként az 1980-as évekig megmaradt a krumpli és tej, amit alkalomszerűen a pásztor felesége szedett össze.

3 A pásztorok rendszerint a földnélküliek vagy szegényparasztok közül kerültek ki. Éves jövedelmük a népes családok esetén csupán a létminimumot biztosította. Ezért voltak fontosak azok a kiegészítő jellegű juttatások, adományok, amelyek az állatok őrzésének és tenyésztésének egyes fázisaihoz, valamint az esztendő jeles napjaihoz kapcsolódva a falu közvéleménye szerint „jártak" a pásztoroknak. Általánosan elterjedt szokás Észak-Magyarországon, hogy a tavaszi kihajtáskor valamivel megkínálták a pásztor. Erdőbényén egy-egy pakli dohányt, egy liter bort - szoktatót - kapott. Baskón ilyenkor szalonna, tojás, liszt vagy 10 fillér járt a pásztornak. A hegyközi Filkeházán még 1981-ben is adtak házanként egy darab szalonnát, egy pohár bort szoktatónak. Fónyban akkor kapott szoktatót a kondás, amikor először ment malac a legelőre. A mértéke valamennyi pénz, fél liter bor, szalonna és kenyér volt. Aki nem adott ajándékot a kondásnak, azt mondták neki, hogy „kössél csombókot a farkára"} Amíg a bikákat és kanokat együtt járatták a csordával, kondával, és a pásztor bejelentette a gazdának a folyatást vagy búgatást, azért illett a pásztornak folyató, búgató pénzt adni egy kis szalonnával, kenyérrel, egy pohár pálinkával vagy dohányra való pénzzel. A borravalót a Hegyközben cullagnak is nevezték, ami az 1930-as években 20 fillér volt Pusztafaluban. A Szuha völgyében a jó hírért, hogy megfutosott a tehén, pénzt vagy egy pohár pálinkát adtak a pásztornak. Ugyanezt tették Tiszaladányban is. A tehén felfolyatásának híréért a Bodrogközben tisztességgel vendégül látták a pásztort.

5 Előfordult az is, hogy a kintháló vagy hosszabb ideig a legelön lévő állatokat (gulya, makkoskonda) meglátogatta a gazda. Ilyenkor nemcsak az állatoknak vitt korpát és sót, de illett a pásztort is megajándékozni. „A kunyhóba be vót téve a szalonna, kenyér, liter borocska" (Boldogkőváralja). Monokon pálinka, bor vagy pakli „kassi-dohány", esetleg egy kis pénz mindig akadt a pásztor számára.

6 A Palócföldön is általános volt, hogy a gazdák minden szombaton és vasárnap felkeresték a kintháló marhákat, a juhokat csak hetenként, a sertéseket havonta látogatták meg. A szarvasmarhának, birkának fatálban vitték a sót, de ilyenkor a pásztor is kapott szalonnát, pálinkát vagy bort.

7 Nem tekinthető általános szokásnak, hogy a disznóölés utáni reggelen kóstolói adtak a kondásnak, mint ahogy tették ezt Tiszatardoson.

8 A Hegyközben a csordást, kondást is behívták ahhoz a házhoz, ahol cséplőgéppel gépelték a terményt, és megkínálták egy pohár pálinkával, kaláccsal és egyéb süteménnyel.

9 Abaúj-Zemplénben nagy hagyományai vannak a pásztorok megajándékozásának az esztendő nagyobb ünnepei - húsvét, pünkösd, karácsony - alkalmával. Ujváry Zoltán kü3 Petercsák2003. 169; 1983. 34-35. 4 Bencsik 1988. 613; Petercsák 1983. 35. 5 Bencsik 1988. 614; Deli 1984. 89; Petercsák 1979. 271; Bodó 1992. 175. 6 Bencsik 1988. 614; Szikora 1986. 311. 7 Zólyomi 1989. 157. 8 Bencsik 1988. 614. 9 Petercsák 1979. 365.