Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
G. Szabó Zoltán: A „Veszprém megyei duda"
A dudafej, a kettőssípszár és a hosszabbító vagy „pipka" A dudafejet keményfából faragták stilizált kecskefej formára. Ez a forma általánosnak mondható az északi területeken talált hangszerek esetében. A palóc dudák és a szlovák „dudyk" mindegyike kecskefejet formázó dudafejjel rendelkezik. 21 Ezzel szemben a Csallóközben, illetve Pozsony környékéről előkerült hangszereknél hengeres dudafejeket is találunk. 22 Az alföldről származó hangszereknél a menyecske-, férfi-, illetve a kos-fejek egyaránt előfordulnak, a kecskefejre egy késői adat van csupán. 23 A horvátok és szerbek által használt dudatípusok esetében csak hengeres dudafejekkel találkoztunk eddig. 24 A dudafej formája egyértelműen a palóc dudákkal van rokonságban, amit a dudafej díszítményei is alátámasztanak: a szemüregeket ólommal töltötték ki, a fej felületén háromszög alakú tükörbetét található, a sípszár becsatlakozó részét díszítő és erősítő fogazott szélű ólomöntés is, mind ezt bizonyítják. A fej mérete (22 x 9,5 cm) átlagosnak mondható, a Néprajzi Múzeumban őrzött „kecskefejek" esetében csak a palóc hangszerek méretezése hasonló, a szlovák dudák hasonló alkatrészei jóval kisebbek. 25 A faragott kettős sípszárat gyümölcsfából készítették, közepén két párhuzamos furattal. A dallamjátszó sípszár furatán 5 játszólyuk, a bolhalyuk, valamint egy hátsó oktávlyuk található. A hangszer alaphangját az oldalt elhelyezkedő hosszanti nyílás adta. (A hangszer alaphangja g' és a' körüli lehetett.) A kontrasíp furatán a másik furat alaphangnyílásával párhuzamosan egy hangzónyílás található, és a végén a kontrasíp hosszabbítójának csatlakozási csonkja. A sípszár elejét finom vésett motívumok, több helyen „X" minták díszítik, két helyen tükörbetéttel látták el. A furatokban sípok nincsenek. A hangoláshoz használt, szaruból készült piszkálót bőrszíjon erősítették a sípszár hátulján kialakított fülhöz. A sípszárméretezése (hossza 22, átmérője 2 cm), átmérője általánosnak mondható, hiszen a palóc és az alföldi dudák is hasonló méretezésű sípszárakkal készültek. A kontrasíp hosszabbítója („pipka") tölcsérszerüen szélesedik, faragással díszített, a kontrasípszár hosszabbítójához ólomöntéssel erősített végével illeszkedik. A kontrasíp hosszabbítójának hossza és egyéb méretei (11,5 cm, alsó átmérője 2,2 cm, felső átmérője 1 cm) jóval nagyobbak, mint a többi hangszeré, de ez a hangzást nem befolyásolhatta. A basszus sípszár A keményfából esztergályozott basszussípszár a bekötővel együtt négy darabból áll. A bekötőcsonkot fogazott szélű ólomöntéssel díszítették, a többi darabnál rézgyűrűkkel védték a repedéstől a fát. A felületét faragással tették díszessé, az utolsó darab mívesen esztergályozott, kónuszos tölcsérben végződik. Az alkatrészeket két bojtban végződő zöld zsinórral kötötték egymáshoz. Ilyen jellegű és funkciójú alkatrésszel nem találkoztunk a Kárpát-medencében egyik dudatípus esetében sem. A basszussípszár méretei, díszítményei és formája alapján (hossza 62,5 cm, átmérője 1 cm) a palóc hangszerek bordójához hasonlít, ám a végén található tölcsérrel az alföldi dudáknál találkozunk csak. A tölcsér teljesen egy21 Manga 1950; G. Szabó 2004. 87-114. 22 Tanai 1995; G. Szabó 2004. 115-116. 23 Paksa 1968. 125-140; Szakái 1993. 179-199; G. Szabó 2004. 18. 24 G. Szabó 1991. 459-466; 2001a. 457-476. 25 G. Szabó 2004. 18-19.
