Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Marx Mária: Nemzeti jelképekkel díszített tárgyak a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményében

horgolták. A cimer az egyik példányon a nemzeti színekkel,

12 a másikon csak piros-fehérrel van színezve

13 (1. kép). Felirataik alapján emléktárgyként határozhatjuk meg több nemzeti jelképes tárgyunkat. Nemcsak a pásztorművészet dedikált darabjait: mángorlókat, gyújtótartót, stb., hanem egy szerelmi ajándékként adott - egyébként gyári - likőröskészletet is, amelyet ajándékozója az üvegbe szeggel beütögetett koronával és felirattal díszített, valamint azt a kulacsot, amelyre a címer köré a „KEDVES ZSÓFIKÁM VÁRLAK" szöveg került.

14 Összesen huszonnyolc évszámos műtárgy van a gyűjteményben, ez valamivel több, mint egyharmada a jelképpel díszítetteknek. Szinte mindegyiken van egyéb felirat is; leggyakrabban a készítő neve, vagy monogramja szerepel, de nem ritka a használó vagy a megajándékozott neve sem. Hosszabb szöveg azonban csak három tárgyon van, ezeket később részletesen ismertetem. Készítésük idejét tekintve négy csoportba osztottam a vizsgált darabokat. Az elsőbe a XIX. század közepéig készültek kerültek, hat tárgy (8%). Közülük a legkorábbiak még a XVIII. század végéről származnak, mint pl. a Győr megyei faragott székhát, amely 1793-as évszámot visel, és egy tajtékpipa, amelynek fejére mitológiai jelenetet, talán Persephone elrablását, nyakára pedig barokkos kagyló- és indamotívumok közé az országcímer két mezejét faragta készítője.

15 A XVIII. század végére, vagy a XIX. század legelejére keltezett búcsúszentlászlói mézeskalács ütőfák tartoznak még e korai tárgyak közé, s az első periódusba kerültek a pásztorművészet korai emlékei is, elsősorban mángorlók, amelyeken ismert betyárábrázolások bizonyítják a téma és e „nemzeti hős" töretlen népszerűségét vidékünkön.

16 Koruk szerint a második szakaszba a XIX. század közepe és az első világháború között létrehozott tárgyak tartoznak. Ez a legnagyobb csoport harminchárom tárgyat foglal magába (46%). Érdekes, hogy a millennium táján nem szaporodott meg a nemzeti jelképek száma a díszítmények között. Mindössze egyetlen darab van gyűjteményünkben, amely közvetlenül ehhez az évfordulóhoz köthető. A korszakon belül inkább az 1910-es évek környékéről származik több, pontosan keltezhető emlék. A harmadik periódust a két világháború vége között készült tárgyak alkotják. Ez a csoport szintén elég jelentős, huszonhárom darabból áll (32 %). Igaz viszont, hogy ebben a korszakban használták talán legtudatosabban a nemzeti szimbólumokat, ekkor készültek pl. a címer formájú képkeretek, csak felirattal díszített hímes falvédő, sőt egy címer alakú faragvány is, amely a kollekció egyetlen, semmiféle használati értékkel nem rendelkező dísztárgya.

17 Végül a negyedik, az 1950-es évektől máig tartó korszakba tíz műtárgy sorolható (14%). Nagyobb részük államilag elismert, „hivatásos" népművészek, egykori pásztorok munkája, akik tökéletes természetességgel alkalmazták a XIX. századból származó mintakincset - a régi országcímer, a betyár, vagy a nemzeti hősök ábrázolásával - némelykor tudatos változtatásokkal, megfelelve a divat és ideológia változásainak. A következőkben a fontosabb motívumokat veszem számba. 12 Ltsz.: 53.65.3. 13 Ltsz.: 59.36.1. 14 Ltsz.: 55.8.3. 15 Ltsz.: 62.4.1. Vö. Hajder - Ridovics 2005. 78. 16 Gráfik szerk. 1996. 657. 660. és 661. ábra. 17 Lsz.: 60.54.3