Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Marx Mária: Nemzeti jelképekkel díszített tárgyak a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményében

MARX MÁRIA Nemzeti jelképekkel díszített tárgyak a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményében 2003-ban Selmeczi Kovács Attila ösztönzésére kezdtem foglalkozni a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményében lévő, nemzeti jelképekkel díszített tárgyakkal. Célom a múzeum néprajzi gyűjteményének tárgyait katalógus-szerűén hozzáférhetővé tenni, nem látszik tehát érdektelennek a nemzeti jelképekkel díszített anyag külön csoportba sorolása. Mivel a katalógus megjelenése bizonytalan, az itt bemutatott tárgyakat csak leltári számukkal adom meg. A múzeum néprajzi gyűjteményében található, nemzeti jelképekkel díszített tárgyak száma 72 darab, az egész gyűjteménynek mindössze 0,8 %-a. Ez az arány a gyűjtemény egészéhez képest elég alacsony, különösen, ha számításba vesszük, hogy az ilyen tárgyakat általában reprezentációs célra készítették, kevésbé használták, gondosabban vigyáztak rá; valamint azt a szemléletet, hogy múzeumba leginkább a szép, míves, értékes emlékek valók, tehát azok, amelyeken nemzeti szimbólumaink leggyakrabban megjelennek. Hogy ez a gyűjtemény mégis „szegényesebb", annak több oka van. Zalaegerszegen és környékén, a többi Zala megyei városhoz hasonlóan, a XX. század elején, majd ennek sikertelensége miatt az 1930-as években újra mozgalom indult a múzeum létrehozására, s e mozgalmaknak eredményeként tekintélyes néprajzi anyag gyűlt össze. Ez azonban áldozatául esett a második világháborús bombázásoknak, majd a háborút követő zavaros viszonyoknak. A megmaradt, és az 1950-es múzeumalapítás után a néprajzi gyűjteménybe került tárgyak, melyek mindmáig a legszebb darabok,

1 arra utalnak, hogy jóval nagyobb arányban pusztultak el a kevésbé jelentős darabokhoz képest. A másik ok Zalaegerszeg egykori mezővárosi helyzetéből adódik. Az egyébként általánosan a néprajzi gyűjteményekbe leltározott mezővárosi céhes és iparos-anyag ugyanis, amely köztudottan nagyobb arányban tartalmaz címerrel, nemzeti színekkel díszített tárgyakat, a múzeum történeti gyűjteményébe került, ezért a néprajzi összefoglalónkból kimaradt. A kiválogatott tárgy-együttes alapanyaga rendkívül változatos, túlnyomó többsége, öszszesen negyven (55%) fából faragott.

2 Az összes műtárgy közül harminchét (51%) tartozik a pásztorművészet tárgykörébe. A faragás és vésés, mint technika is hasonlóképpen jellemző a tárgycsoportra, így készültek a fatárgyakon kívül szaruból, agancsból és tajtékból előállított darabok, valamint van egy ágyúlövedékből készített világháborús emlék is.

3 Az üveg-, fém- és bőrtárgyak préseléssel készültek, a kerámia, bőr, fa és szaru alapanyagra esetenként színezés is került, amely történhetett választóvízzel, spanyolviasszal, engobe-bal, vagy olajfestékkel. A textileket egyetlen kivétellel színes beszövéssel, vagy horgolással díszítették. Rendeltetése szerint gyűjteményünk nagyobb része a használati tárgyak és eszközök körébe tartozik, mint pl. edények, képkeretek, pipák, fésű, bot, varródoboz. A pásztorélet 1 A Göcseji Múzeum első, közös leltárkönyvében 52.1.1-11; 52.7.1-315 és 54.1.1-146 számok alatt leltározva. Közöttük nagy számban találhatók díszes évszámos (sok esetben XVIII. századi), feliratos használati tárgyak, korai pásztorfaragások, díszített szerszámok, stb. 2 A többféle anyagból készült tárgyakat - csak néhány ilyen akad - oda soroltam, ahová a díszítmény anyaga kívánta. 3 Ltsz.: 80.3.41.