Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Hála József: Adatok Jankó János „A Balaton-melléki lakosság néprajza" című műve megszületéséhez

szerzőtől megjelent 32 kötet - ahogyan Cholnoky megemlékezik róla - terjedelemben is csak 10 cm-rel marad el a Révai Lexikon 21 kötetétől szélességben. De nem is a terjedelem a lényeg, hanem az ebben a rendkívüli munkában megtestesült, tudományosan feltárt és összefoglalt anyag. [...] elmondható, hogy a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei c. sorozat határkő a magyar természettudományi, sőt más kutatások területén is. [...] a maga korában méltán nemzetközi hírű vállalkozás azóta is mintája és felülmúlhatatlan teljesítménye a nagyobb állóvizek tanulmányozásának."

14 A sorozat harmadik kötetének második része Jankó János néprajzi munkája,

15 amelynek elkészítésére a szerző Lóczy Lajostól kapott megbízást. Jankó a budapesti tudományegyetemen 1890-ben kapott diplomát, ahol - mások mellett - Lóczy tanítványa volt. Tanára jóvoltából az Egyetemes Földrajzi Tanszéken 1892-től 1894-ig mint asszisztens tevékenykedett, és 1890-től 1901-ig a Magyar Földrajzi Társaság titkári teendőit is ellátta,

16 így Lóczy első elnöksége (1891-1893) alatt is. A professzor kezdetben bizalmatlan volt tanítványával szemben, ahogy Cholnoky Jenő írta: „Asszisztensségben elődöm dr. ifj. Jankó János, a későbbi kitűnő etnográfus, a sajnosán korán elhunyt, lelkes ifjú volt. Lóczy és Jankó közt nem fejlődhetett ki meleg bizalmasság, mert természetük nem egyezett."

17 Később a mester barátjává fogadta a tanítványt: „Volt tanárán, későbbi barátján, akkor is, mikor már az egyetemtől megválva a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába lépett át, mindenkor tisztelettel csüngött" - írta kapcsolatukról Semayer Vilibáld.

18 Jankó egész életében nagy tisztelettel ragaszkodott és mindenkor bizalommal fordult Lóczyhoz. Ez tükröződik hozzá írt leveleiből,

19 s talán legszebben balatoni munkájának előszavából: „S végül hálás köszönetemet kell kifejeznem a tudományért lelkesülő fiatalabb magyar nemzedék ideális mesterének, egykori tanáromnak, majd főnökömnek, most szeretett és tisztelt barátomnak, Lóczy Lajos tanár úrnak, a Balaton-Bizottság elnökének, a ki elsőnek biztatott, hogy a munkát magamra vállaljam, mindenkor a legnagyobb készséggel segített a fel-felmerült akadályok leküzdésében, még szakkérdésekben is úgy buzgólkodott, mintha saját szakmájáról lenne szó. Ha lankadtam s elbátortalanodtam - mert munka közben erre is volt ok - felserkentett. Mellette a munka gyönyörűség volt, a fáradalmakat sportnak tekintettem s óriási látóköréből és nagy tudásából mindig nagy élvezettel tanultam. Soha nem engedte meg, hogy hálámat élő szóval fejezzem ki előtte, most e munka befejezésekor meg kell engednie, hogy mindezt itt köszönjem meg neki."

20 Amint említettük, a Balaton Bizottság kezdetben csak a tó természettudományos kutatását szorgalmazta. 1892-ben már a néprajzi vizsgálódásokat is szükségesnek látta, de 14 Somogyi 2002. 65-66. 15 Jankó 1902. 16 Thirring 1903. 169; Szikossy - Szemkeő 2002. 419. 17 Cholnoky 1920. 47. 18 Semayer 1902. 117. 19 Például: „Nagyságos Tanár Úr! Végtelen örömmel vettem Tanár Úrnak becses sorait, melyekből csak arról győződtem meg, hogy nemcsak főnököt, tanárt, hanem egy igazán atyai jóságú barátot is nyertem mesteremben. Ezt köszönöm. [...]" (Jankó 1889); „Ma önálló, független ember vagyok, egy intézet élén vezérszerepem van, egy tudományszaknak egy egész országban vagyok hivatalos képviselője s ma is a legbüszkébb arra a »tanitvany« czímre vagyok. [...]" (Jankó 1900b. 4.). Lásd még az 1897-1898-ban Oroszországból írt leveleket: Jankó 2001. 13-19, 37-43, 60, 63-66, 73-76. 20 Jankó 1902. VIII.