Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Ács Anna: Jókai Mór „eszmékben kifogyhatatlan munkatársa", az ethnographia

álmát fogják pihenni", de adomakötetei, a magyar néphumor elszórt adalékai „élni fognak és tanúskodni."

28 Jókai saját müveire vonatkozó jóslata nem vált be. Már életében tartós helyet érdemelt ki a magyar irodalmi kánonban, íróként, szerkesztőként klasszikusaink sorába emelkedett. Regényei, novellái átmeneti tetszhalottságot követően mintha újabb reneszánszukat kezdenék élni. A 2005. évi Nagy Könyv akció során Az arany ember című regényét az olvasóközönség a hat legnépszerűbb irodalmi mü közé sorolta. Bár adomakötetei az olvasói ízlés változásával kissé háttérbe szorultak, értékei vitathatatlanok a ma etnográfusai és irodalomtörténészei számára is. Remélhetjük, hogy Jókai kiterjedt munkásságának újrafelfedezésével végre elvégzik műveinek teljes néprajzi analízisét is, mert azt az elődök csak részben tették meg. Bár Katona Lajos már 1894-ben a Hazánk című folyóirat lapjain felhívta a figyelmet Jókai alkotásainak megbecsülhetetlen és kiaknázatlan etnográfiai forrásértékére,

29 kevesen vállalkoztak az e tematikájú feltárásra. Példaértékű viszont Szendrey Zsigmond munkája, aki a jubiláris kiadás száz kötetéből gyűjtötte össze és csoportosította a Jókai művekben szereplő népbabonákat. Terjedelmes és sok szempontú adattárát az Ethnographiában tette közzé 1919-ben. „E helyen csak a Jókai-kötetekből kiszedett népbabonákat csoportosítom s e csoportosítással nemcsak babona-gyűjteményeinkhez, nemcsak a Jókai-etnográfiához akarok adalékkal járulni, de szeretném bemutatni, mily nagy és értékes anyagot kapnánk íróink műveinek etnográfiai feldolgozásával" - fogalmazott ma is érvényesen.

30 Hat év múlva, a Jókai-centenárium alkalmával hangzott el Solymossy Sándor emlékbeszéde Jókai és a magyar nép címmel. Ennek szövegét ugyancsak az Ethnographia jelentette meg még abban az esztendőben, 1925-ben.

31 Ugyanott olvashatták Gulyás József rendkívül alapos, a további résztémák kutatásához mintául szolgáló tanulmányát is Jókai és a népdalok kapcsolatáról. A szerző joggal emelte ki, hogy „sírjáig kíséri Jókait a magyar dal iránti mélységes szeretet".

32 Szintén e szám közölte Szendrey Zsigmond Jókai emlékének szentelt cikkét ezzel a tisztelgő címmel: Jókai az etnográfus. Jókai műveinek kritikai kiadása előmunkálatai során terelődött ismét a figyelem a hatalmas írói teljesítmény néprajzi vonatkozásaira. A tárgyi és nyelvi magyarázatok készítésekor gyakran etnográfusok segítségét kellett igénybe venni. A Mire megvénülünk című, rendkívül sok néprajzi leírást és adatot tartalmazó regénye kritikai kiadásához a sajtó alá rendező Orosz László irodalomtörténész a Néprajzi Múzeum munkatársát, Szendrey Ákost nyerte meg munkatársul. 1964-ben Jókai egyik életrajzírója, Lengyel Dénes adott közre összefoglaló tanulmányt Jókai népmeséi és adomái címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyvében. Sándor István 1981-ben publikált cikkében az adomák és adomafunkciók Jókai életmüvében betöltött szerepét taglalta. S ezzel mintha zárulna is a Jókai műveinek etnográfiai vonatkozásait elemző tudományos feldolgozások sora. Ám bíznunk kell az új etnográfus nemzedékek Jókai iránti érdeklődésének ébredésében, hogy rádöbbennek arra, amit Katona Lajos már 112 éve megállapított: 28 Szendrey 1925. 132-133; Sándor 1981. 85-87. 29 Hazánk 1894. január 8. 30 Szendrey 1919. 115. 31 Solymossy 1925. 32 Gulyás 1925.