Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Pozsony Ferenc: Magyar néprajzi gyűjtemények az erdélyi múzeumokban

a IX. századi Codex Aureus-t), 350 ősnyomtatványt és nagyon sok XVI-XVIII. századi könyvritkaságot tartalmaz.

4 Sámuel von Brukenthal (1721-1803), Erdély gubernátora 1777-1787 között impozáns, késő barokk stílusban épített nagyszebeni palotájában összegyűjtött képzőművészeti, történeti és néprajzi gyűjteményeinek kapuját 1817. február 25-én nyitotta meg a nagyközönség előtt. A művelt szász báróról elnevezett múzeum legjelentősebb kollekcióját a képzőművészeti gyűjtemény alkotja, mely napjainkban több mint 14 ezer alkotást (festményt, grafikát, szobrokat stb.) tartalmaz. Ennek legértékesebb részét (kb. ezer alkotás) a XV-XVII. századi európai képzőművészet legjelentősebb iskoláitól és alkotóitól származó festmények jelentik. A nagyszebeni múzeummal egyidőben nyitotta meg kapuit a szász műgyűjtő könyvtára is, mely akkor 15 972 kötetből állt, ugyanakkor nagyon értékes kéziratokat is tartalmazott Erdély múltjával kapcsolatban. A múzeum könyvtári gyűjteményét 1879-ben kiegészítették Nagyszeben városának és hajdani római katolikus kolostorainak régi könyvállagával. A Brukenthal Múzeum könyvtára 380 nagyon értékes ősnyomtatványt is őriz. Az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum Egyesület szintén nagy hangsúlyt fektetett közgyűjteményeinek fejlesztésére, s már működésének első évtizedében jelentős kollekciókat létesített. Erdély Nemzeti Múzeuma a Gróf Mikó Imre által az egyesületnek adományozott kolozsvári kerti villában kezdte meg működését, mely már közvetlenül az alapítása után gazdag és változatos néprajzi gyűjteményt őrzött a jelentős történelmi, numizmatikai, könyvtári, levéltári, művelődési és természetrajzi állagok mellett.

5 Nem tartjuk véletlennek, hogy a nemzeti kultúrák megkonstruálásának korában, a XIX. század közepén az Erdélyi Múzeum-Egyesület a magyarság, a Verein für Siebenbürgische Landeskunde az erdélyi szászok, míg az Astra Egyesület pedig a román közösségek múltjának dokumentálását, megőrzését és múzeumi reprezentációját nagyjából azonos időszakban kezdeményezte.

6 A háromszéki Imecsfalván élő Csereyné Zathureczky Emília (1824-1905) az 1870-es évek elején kezdeményezte egy olyan regionális jellegű múzeum létrehozását, mely elsősorban Székelyföld tárgyi örökségét gyűjti, őrzi és mutatja be. Tervének megvalósításában jelentős szerepet játszott Vasady Nagy Gyula, aki 1875 júniusában az imecsfalvi Cserey kúriába érkezett házitanítónak. Hamarosan ő lett a Cserey gyűjtemény első rendezője, szervezője és gyarapítója is. Csereyné 1877. május 10.-én keltezett alapítólevelében felajánlotta magángyűjteményét a Székely Nemzeti Múzeum létesítésére. „Az intézet Székely nemzeti múzeum czimet viseljen ...az összes Székelység közönségének közvagyonát képezi, választmánytagjai [...] ezen megyékből választassanak és azok által ellenőriztessenek." Csereyné elképzelései hamarosan valóra váltak, mivel gyűjteményének történeti és néprajzi kollekcióit első ízben 1879. szeptember 15-én ki is állították Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium épületében. A kiállítás megnyitóján a székely megyék képviselői át is vették a gyűjteményt, s ez által megalakult a Székely Nemzeti Múzeum, a Székelyföld teljes kulturális örökségének összegyűjtésére és megőrzésére koncentráló közintézmény. Vasady Nagy Gyula 1879-1881 között volt az intézmény első múzeumőre. Őt követte a történész és régész Nagy Géza, aki 1881-1889 között vállalta a gyűjtemény vezetését. A múzeum leglátványo4 Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 3. 226. 5 Jakó 1942; Merész - Rózsaffy 1913; Posta 1909. 6 Lásd Kántor Lajos: Párhuzam az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Astra megalakulásában és korai működésében. Erdélyi Múzeum 1940. Idézi Jakó 1942. 3.