Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lukács László: Húsvéti tojásjátékok

akkor újra fizetett, ismét dobhatott. A tojásba dobálást ma is gyakorolják: réz kétforintossal dobál minden fiú a saját piros tojásába, a cél csupán az ügyesség bemutatása a többi gyerek, a szülők, nagyszülők előtt. Él a húsvéthétfői tojásgurítás szokása Bakonykútiban is. Az iskoláskorú fiúk és lányok a falu melletti játszásra alkalmas területen, a Nagyhegy oldalán gurítják le a piros tojásokat. A verseny annak eldöntéséért folyik, hogy kié bírja tovább, kié törik össze később. Figyelik, megjegyzik egymás eredményét. Sikeres gurítás után a lejtő aljából kiabálják egymásnak: „Nem törött el!" A sikeres gurítás titka abban rejlik, hogy a tojást a tenyérből a hegyével lefelé kell elindítani, az oldala ugyanis hamarabb bereped. Szüleik a régi szokásnak megfelelően fentről figyelik a játékot. Ök említették, hogy korábban 40-50 gyerek is részt vett a Baglyas hegy oldalában folyó versenyzésben. Győztesnek akkor az számított, akinek a piros tojása nem törött el, és a legmesszebbre gurult. A tojásgurítás szokását a Bakonykútival szomszédos Isztiméren is gyakorolják.

27 Száron (Fejér m.) húsvéthétfő délelőttjén a szőlőhegyen zajlik a gyermekek tojásgurítása.

28 Elevenen él a húsvéti tojásgurítás szokása Komárom megye német nemzetiségi településein. Alsógallán húsvéthétfő délutánján a Kálvária-dombról gurítják le a tojást. Gondosan mérik a gurítások távolságát: 1995-ben a győztes gyermek 42,65 méter távolságig gurította el épségben a piros tojását. Vértessomlón az utóbbi években idegenforgalmi látványossággá vált a húsvét vasárnapi litániát követő és a húsvét hétfő délutáni tojásgurítás, amelyen 120-130 felnőtt és gyermek is részt vesz. Helye a Tojásgurító vagy Tojás-domb, ahol télen szánkáznak. Agostyánban a falu felett elhelyezkedő szőlőhegy is a pincék szomszédságában a Tojásgurítódomb a húsvéthétfői szokás helyszíne.

29 Erdélyben is előfordulnak a húsvéti tojásjátékok. Horváth István Magyarózdi toronyalja című írói falurajzában olvashatjuk: „Az öntöződésért piros tojás járt az öntöző gyermeknek, aki a tojás gyűjtése után törekezni kezdett valamelyik társával, vagyis összecsapták a két tojás végét, s akinek a tojása eltörte a másikét, az elnyerte és megette az eltörött tojást."

30 A Küküllő vidékéről Molnár István írta: „A gyermekek, s néhol a legények is a húsvéti tojással - leginkább ügyeskedő versengésként, mint nyerészkedésért -, különböző játékokat űznek. Legáltalánosabb a tojások összeütése, amit az unitáriusok által is lakott vidéken türkölésnek, csakkozásnak (Küküllőszéplak), nyerös csakkozásnak, koccantásnak, ütésnek, nyerősdinek neveznek."

31 A Nyárád menti húsvéti tojásjátékokról Zilahy József közleménye tájékoztat: „Először csak türkeltünk a piros tojásokkal s akié eltörte a másikét, az volt a nyertes. Hanem egyszer azt mondta az egyik, hogy menjünk, dobjunk napot! Aztán kukba hajítottuk mindnyájan a tojást, hogy nap legyen belőle. Nap ugyan nem lett belőle, hanem a ki nem tudta elkapni, annak bizony összetört a földön a tojása s a többiek nagyon nevettek rajta."

32 Nagyenyeden Szilády Zoltán adatközlése szerint húsvétkor: „A legények összeütik a kapott tojásokat s a melyiké épen marad, az a nyertes fél, azé lesz a másik is. A csalafintaság oda vezetett, hogy kemény anyagokból próbáltak tojást faragni s ha elég hű volt az utánzat, sikerült is a tréfa."

33 Háromszékben Balázs Márton leírása szerint: „A 27 Gelencsér 1986. 8. 28 Burghardt-Szekeres 1990. 168. 29 Kemecsi 2000. 36-38. 30 Horváth 1980. 139. 31 Molnár 1994. 126. 32 Zilahy 1909. 363. 33 Szilády 1905. 111.