Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lukács László: Húsvéti tojásjátékok

esett, azt megtisztították és megették. A kókányolás a fiúk szórakozása volt. Az egyik fiú a tojást a hegyesebbik végével fölfelé tartotta a markában, a másik a saját tojásával ráütött. Amelyiké betört, az lett a vesztes. A betört tojást megtisztították és megették. A pénzdobálás is a fiúk játékai közé tartozott. A hímes tojást letették a földre, és egy fiú pénzérmé(ke)t igyekezett a tojáshoz úgy hozzávágni, hogy az beleálljon. Amelyik érmével ez nem sikerült, az a tojás gazdájáé lett. Ha sikerült a pénzt belevágni a tojásba, a tojás lett a szerencsés dobó jutalma."

17 Bősze Gábor a Koppány völgyéből említette a fiúk pénzérmével való tojásdobálását}

% Szennán a nagylányok húsvét délutánján a tüzoltószertár előtt karikába álltak és totáztak: a tojást egymásnak dobálták, közben a fiúk igyekeztek azt megszerezni.

19 Somogyban tojásgurítás is volt a húsvéti játszón. Bonnyán a Csúcsos-dombról, Kilitiben a Csőrioldali hegyről, Magyaregresen a Sikálló-dombról, a véseiek a Külső-réten gurították a tojást.

20 Fekete István (1900-1970) író somogyi szülőfalujából, Gölléből írta le a húsvéti tojásjátékokat: a kókányolást, a likbavágást és a görgőzést. A likbavágásnál a tojástulajdonos markába szorítva a tojást, akkora kör alakú nyílást hagyott csak, amelybe egy krajcárost élével belevághatott egy másik legény. A görgőzést így mutatta be Fekete István: „A játékosok egy-egy tojást tesznek a földre, egy vonalba egymástól jó arasz távolságra, és négy lépésről gördítenek valami nagyobb régi pénzt (kivet az eke néha ilyeneket) a tojások elé. A gördítés alapja egy deszkalap, amelyen a pénz irányt és lendületet kap, s aki eltalál egy tojást, az az övé."

21 Gönczi Ferenc összegzése szerint a somogyi gyermekek a húsvéti tojásfogadásnál egymástól 8-10 lépésre állva dobálják egymás felé a hímes tojásokat: „Mind a ketten egyszerre dobnak, vigyázva arra, hogy a tojások egymást kikerüljék. Amelyik a feléje dobott tojást nem kapja el, elejti az első esetnél egy lábra áll, a másodiknál térdre, azután mind a két térdére térdepel, negyedik esetben hasra fekszik, azután hátra fordul, s ugyanazt teszi sorrendben a tojás kapásánál követett hibáknál, mint az előbbinél; végre bal-, azután jobb kézzel kapnak a tojás után." E játéknál tojást nem nyernek. Dél-Somogy egyes községeiben, így Patán, négyen is összeállnak, és keresztben dobálják egymásnak a tojásokat egyszerre. Ezt csingározásnak nevezik.

22 Somogyszentpálon a gyermekek a falu melletti füves területre vitték az ajándékba kapott hímes tojásokat, itt játszották a tojásdobálást. Ehhez a tojásokat meg kellett csácsárolni: egy mélyedésbe, vagy sűrű fücsomóba tették a tojást, egy marék fűvel betakarták, majd egy lábon állva a másik lábbal a tojás fölött körözve mondták: Csúcsár bibica, pad alatt a béka, ez a tojás olyan kemény legyen, mint a kü. A csácsárolással igyekeztek a tojást megvarázsolni, keményebbé tenni. Maga a dobálás tét nélküli, versenyszerű, ügyességi játék volt, csak az számított, hogy melyik tojás repül magasabbra úgy, hogy földet érve nem károsodik. Az épségben földet érő tojásokkal újra dobhattak. Az eltört tojásokat megették, majd amikor már jóllaktak, csak a sárgáját vették ki, és jól megrágták. Ezzel a szájukban provokálták a többieket: Nem tudsz megfujtani! Aki beugrott a provokációnak, elkezdte a fojtogatást, annak az arcába fújták a megrágott tojás17 Várkonyi 1982. 77. 18 Bősze 2004. 7. 19 Mester 1993. 37. 20 Király 1995. 50. 21 Fekete 1989. 83-84. 22 Gönczi 1937. 253-254.