Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Andrásfalvy Bertalan: Biofilia, az élő természettel való kapcsolat

a Kolozsváron hajóba tett áru vízi útját a Szamosból a Marosba, a Marosból a Tiszába. A Tiszát a Dunával hosszú csatorna kötötte volna össze, ez csak a XIX. századra épült meg. A Dunát a Balatonnal kötötte volna össze az a csatorna, ami szintén később meg is épült. Szerencsére a Balatont mégsem csapolták le, s nem lett csak egy keskeny csatornává, amit a tervek szerint a Zalán keresztül a Murával kötöttek volna össze. Azon pedig a megrakott uszály akár Grác piacán rakodhatott volna ki. Az óriási munkálatokhoz meg kellett szerezni a megyei törvényhatóságok beleegyezését a robot biztosítására. A földbirtokosok is szerettek volna rész venni a gabonakereskedelem hasznából, de ehhez nem volt elég a jobbágyoktól megszerzett gabonatized. Saját, majorsági földeken, cselédek bérmunkájával akarták megtermelni gabonájukat. A XVIII. század elején azonban a szántóknak alig 3-4 %-a volt majorsági, allodiális kezelésben. A földbirtokosoknak tehát földre volt szükségük. A jobbágytól nem vehették el a telki állományt képező szántót, azt a magyar törvények szigorúan védték. Csak birtokaiknak azon részén kereshettek maguknak területet, földet, melyek eddig földmüvelésre használhatatlanok voltak, és a jobbágyok közös használatában volt: az ártér a vizekkel és az erdők. Ezen a téren a nép tényleg szoros kapcsolatban volt az élő természettel. Itt találtak állataiknak téli és nyári legelőt, itt halásztak, főként áradások idején. Az erdőkben ezrével álltak az oltott gyümölcsfáik, de itt méhészkedtek, gyűjtögettek vadgyümölcsöt, madártojást, mindenféle házi mesterség nyersanyagát, gyékényt, nádat, sást, különböző célra alkalmas sokféle fát, vesszőt, és az ártér magaslatain kertészkedtek is. Mindez a jobbágytelek tartozékaként számontartott, a község közös használatú területe volt. A földesúr Mária Terézia úrbéri rendezési törvénye alapján meghatározhatta most, hogy egy jobbágytelek után hány hold erdő vagy ártér jár a faluközösségnek. Ami e járandóság felett volt, az a földesúr kizárólagos használatába került. A közös használatú területből a megművelt föld arányában részesültek a jobbágyok. Ahol sok szántóföldje volt a falunak, ott többet kapott a jobbágyközösség. Például egy faluban volt 10 egész telek, telkenként 26 holddal, megállapították, hogy egy telek után jár 2 hold erdő és 2 hold legelő az ártérből. így összesen a faluban lakók a határból kaptak 20 hold erdőt és 20 hold árteret közös használatra. Ami ezen felül volt erdő és ártér, az egészen a földesúré lett. Éppen azok a falvak, melyek a legszorosabb kapcsolatban, sokoldalúan használták ki a természeti környezetet, és nem a szántóföldi gabonatermesztésre szorítkozott megélhetésük biztosítása, kaptak legkevesebbet abból a területből, melyből éltek. A természettel való kapcsolatot korlátozta, szakította meg ez a törvény sokszázezer ember számára.(E törvény meghozatala előtt már európai gyakorlatra hivatkozva fosztották meg a köznépet a halászattól, a vizek használatától.) Az így kisajátított területeken a vízrendezések, ármentesítések és erdőirtások segítségével létrejött a magyar allodiális nagybirtok. Tehát nem véletlen, hogy az Esterházy hercegi uradalom mintegy százezer holdnyi, összefüggő allodiális birtoka a Hanságban alakult ki, melynek vízjárta területén azelőtt tucatnyi jobbágyfalu téli legelője és rétje feküdt. A XVIII. század végére volt olyan megye, melynek területén már a szántók 30-40 %-a majorsági kezelésbe került. A vízrendezések során megépített gátak, egyben a hajóvontató lovak útjául szolgáló töltésekkel betöltötték a mesterséges és természetes, a folyó vízét magas vízálláskor ki-, majd apadáskor az ártérről a folyómederbe visszavezető fokokat. Ezután, ha a víz a kezdetben ugyancsak silány gátakat áttörve kiömlött az ártérbe, már apadáskor vissza nem térhetett, és a kint maradt víz kiölte az árterek addig virágzó, változatos növényvilágát. A folyók mentén, az ártérből is élő nép ismerte a vizek járásának szeszélyeit, mindent elkövetett a rendezés megakadályozására. Könyörgő leveleikben