Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Csoma Zsigmond: Szent Vince tisztelete és a Vince vessző szedésének szokása a magyar parasztságnál....

falvaiban, az Alföldön és Erdélyben tett kutatásom is azt mutatta, hogy általánosan ismert a szokás. A korsóba állított és szedett, a fűtött szobában vízbe állított vesszőket még az 1980-as években is láttam Köveskál, Szentbákkálla házaiban. Dél- és Nyugat-Dunántúlon is megfogalmazták: „Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha nem csorog a Vince, üres lesz a pince, ha csak csepeg, csorog, kevés lesz a borod"}* A szőlősgazdák a jó termést elősegítendő azt vallották, hogy ilyenkor sok bort kell inni. A Muravidék, a Drávaszög

15 szőlőtermelőinél ez a megfigyelés így fogalmazódott meg: „Ha jó idő van, es ha ek kicsint a víz megfutamodik, sok bor lesz". Vagy pedig: „Ha Vince-napkor a ló csapa (nyoma) megtelik vízzel, sokat terem a szőlő." Topolyán

16 már tovább mentek; tudván és jelezve, hogy a jó szüret, a sok bor a paraszti gazdaság szempontjából alapvető lehet, mert az eladott bor a készpénzbevételt növelte, és általában ez jelentette a legnagyobb pénzbevételi forrást. Ezért a bor révén az élelemre is futotta, így csapódott le a tapasztalat: „Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince". Mások mást figyeltek meg: „Csurog Vince, jó bortermés, száraz Vince, kalácstermés". Baranyában a csúzaiak is hasonlóképpen vélekedtek: „Ha fényes Vince, megtelik borral a pince, gabonával a pajta, csűr."

11 Nem véletlen és nem túlzás ez a nagy várakozás, és a bortermés nagyságára kíváncsi érdeklődés, hiszen a jó bortermés alapjában az egész gazdasági évet befolyásolta. A legnagyobb és a legjelentősebb készpénzbevételt ugyanis a parasztgazdaságokban a szőlő-és a bor jelentette. Ezért fogalmazódott meg általánosan, hogy a magyar szőlő nem csak bor, hanem kenyér is. Nem beszélve arról, hogy a szüret utáni téli hónapok nem csak a népi társasmunkáknak kedveztek, hanem a családi életben a társas-rokoni együttléteknek és az esküvők megtartására is, ahol a bornak és a húsnak alapvető fontossága volt. A Tapolcai-völgy, a Káli-medence szőlőhegyein, présházain, a pincesorok ereszein a gazdák az eresz jégcsapjainak hosszúságát is vizsgálgatták e napon. A Vince nevü embereket a dél-magyarországi Bácsszőlősön pedig úgy köszöntötték fel, hogy: „Ha megcsordul Vince, megtelik a pince. Régi igazság ez. Igaz-e, jó Vince? Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét, Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd! "

18 Január 22-e tehát a szőlős-borosgazdák, a borászok, a vincellérek patrónusának, védőszentjének névnapja, egyben jeles nap külön népszokással. Ezen a napon éppen ők figyelik nagy izgalommal a házak ereszét, mert a Vince-napi időjárástól függött - a népi megfigyelések szerint - az őszi szőlőtermés mennyisége-minősége. Az enyhülő idő egyúttal azonban arra is figyelmezteti a szőlősgazdákat, hogy ideje elkezdeni a szőlőkarók hasítását, a szőlőkapák, metszőollók és kacorkések javítását, élezését, előkészítését, mert hamarosan szükség lesz rájuk. De ki volt Szent Vince, akit tisztelnek a magyarországi vincellérek, akinek megülik névnapját is? Szent Vince vértanú és mártír alakját és tiszteletét, mint annyi védőszentét, a keresztény egyházban, a pogány Róma korakeresztény idejében kell keresnünk. Zaragozai Vince vértanút, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Valenciában vetették börtönbe 14 Penavin 1983. 109; Borús 1981. 18. 15 Lábadi 1988. 294. 16 Borús 1981. 62. 17 Penavin 1988. 18 Penavin 1988.