Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Grófik Imre: Vízkereszttől - Pünkösdig

GRÁFIK IMRE Vízkereszttől - Pünkösdig Az ember mindennapi teendőinek ellátása és életvitelének célszerűsége érdekében az időt hosszabb-rövidebb ciklusokra tagolja. A végtelen időfolyamat áttekinthetőségét, mindenki számára követhető szakaszokra bontását szolgálják a naptárak, kalendáriumok. A különböző természeti-földrajzi környezetben, más-más gazdasági és társadalmi körülmények között, valamint eltérő ideológiák hatása alatt élő közösségek számára az idő azonban nem egyformán múlik. A hasonlóságokra, de főként a különbségekre és az eltérésekre való tekintettel, a néprajzkutatók jelentős figyelmet fordítottak az egyes tájak, népcsoportok úgynevezett kalendáris szokásainak felgyüjtésére. E vonatkozásban a Balaton szűkebb és tágabb körzetéből is több adattal rendelkezünk. Most amikor mind a tárgykör, mind a Balaton-felvidék jeles kutatóját, Lackovits Emőkét köszöntjük, úgy vélem, hogy stílszerű ráirányítani a figyelmet csaknem elfelejtett hagyományokra, főként olyanokra, melyeket meglátásom szerint - a korabeli közlés korlátozott lehetőségei miatt - a szakma sem részesített kellő figyelemben. A hagyományos népi kultúra egésze ugyan napjainkra eltűnt, de bizonyos jeles napokhoz, s az egyházi évhez kapcsolódó egyes tradíciók részben vagy egészben tovább élnek, illetve mások felújításra kerülnek. Indokolt tehát felidézni azokat a nehezen hozzáférhető forrásokat, melyek tanulmányozása dokumentumértékükön túl, fontos tanulságokkal is szolgálnak. Már a Balaton és vidéke első néprajzi monográfusa, Jankó János - annak ellenére, hogy alapvetően nem folklórérdeklődésű kutató volt - egy rövid fejezetben összefoglalta ismereteit. A Balaton-melléki lakosság néprajza című 1902-ben megjelent könyvében a nyolcadik (utolsó) fejezet ugyan a Babonák címet viseli, de természetesen nem csak erről van szó. Ennek igazolásául idézzük a Vízkereszttől - Pünkösdig szóló sorokat. „Vízkeresztkor régen három királyt jártak, e napon írta össze a pap a lélekszámot s szedte be a lélekpénzt; ma már ez mind elmaradt. A vízkereszti játék versezetet Kővágó-Őrsről dr. Sebestyén Gyula még megmentette, az ő szívességéből közlöm a következőkben: /. Ujj csillag támadt az égen, 2. Szent-Gáspár az ujj királyunk, Kit megpróféltáltak régen. Engedfényes csillagának. Ez a jele ujj királynak, Vallván Jézus emberségét, Kit a leikök régen vártak. Mégis vallja Istenségét. Csillagfényhöz járulunk, Csillagfényhöz járulunk, Úr Jézusnak udvariunk. Úr Jézusnak udvariunk. 3. Szent Boldizsár mirhát viszen, O abban erősen hiszen, Hogy az Isten emberré lett, Azt jelenti mirhakenet. Csillagfényhöz járulunk, Jézusnak udvariunk. A február 3-iki Balázsjárás ma már a balatonmelléki falvakban nincs meg, de még a szomszéd falvakban is csak töredékei maradtak fenn egyes versezetekben. A balázsolás