Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

A templom déli hajófalából foltokban alapozási nyomok, egy helyen pedig ennél magasabb szintű" maradvány került elő. A diadalív déli része kelet és dél felé 90%-ban hiányzik, itt az alapozás is csak nyomokban volt megfigyelhető. Ennek oka a gótikus templomba való temetkezések során a fal kitermelése, összhangban az 1347-es oklevél adatával. A diadalívtől 130 cm-re egy 160, illetve 200 cm hosszú és 80 cm széles alapozás figyelhető meg a hajó északi falához csatlakozóan, amely 50 cm-rel magasabban van alapozva a hajó északi falánál. Feltételezhető, hogy ebben a szószék alapozását lássuk. (Valószínűbbnek látszik itt a szószék, mint egy oltárnak a feltételezése, bár a szlovákiai Ratkos községben föltárt azonos típusú és korú templomban az ásató oltárt tételez fel.) Építészeti technológia A templom tört bazaltkőből épült, amelynek nagyságrendje átlagban megegyezik az ugyanezen a helyen feltárt és megfigyelt római épület falainak köveivel. Közöttük kivétel néhány 60-70x50-60x20-40 cm nagyságú kő, amelyek között fehér mészkő, pala és érett barnásdrappos színű kemény mészkő is van. A falak alapozása gyenge minőségű, opus spicatum technikával rakott, benne római tegula és imbrex töredékek figyelhetők meg. Az átlagban 80 cm mély alapozás a szentélynél a következő rétegződést mutatja: a durva murvás érintetlen talajon humusszal és agyaggal kevert vegyes felső réteg, e fölött haránt fekvésben átlagosan 15 cm vastagságú kőréteg, afelett 5 cm vastag tiszta sárga agyagréteg és afelett 15 cm haránt fekvésű kőréteg, helyenként tegulával keverve. Ezt 5-8 cm vastag sárga agyagréteg követi, amelyen haránt állású törtköves, helyenként római tegulákkal vegyesen réteg következik, majd ismét 5 cm vastag sárga agyag. Ezután a tegulákkal vegyes kőréteg ismétlődik, amelyre újból 5 cm sárga agyagréteget raktak. Fontos tény, hogy az alapozásban felhasznált, átlagban 15x15x15 cm nagyságrendű tört bazaltkövek 90%-án habarcsnyomok vannak, amely azt bizonyítja, hogy felmenő falból kitermelt köveket használtak fel másodlagosan. Az utolsó sárga agyagréteg felett átlagosan 20 cm magasságig habarcsba rakott tört bazaltréteg helyezkedik el. A szentély megmaradt falkorona szintje 4-11 cm közötti eltéréssel azonos szinten maradt meg. A templom északi falánál kissé eltérő technikájú az alapozás: itt az eredeti humuszon sárga agyagréteget borítottak le és erre helyezték rá a szentélyhez hasonlóan, ugyancsak négy rétegben és harántfekvésben a négy kősort, illetve közöttük az agyagrétegeket. Itt a kövek nagyságrendje a szentélyéhez viszonyítva szabálytalanabb és kevesebb benn a római tegula és imbrex alkalmazása. Az alapozásban előkerült egy 6 cm vastag, két oldalán simára faragott és 40 cm hosszú Balaton-felvidéki vörös homokkő lap, egy másik pedig 9 cm vastagságú és oldalain ugyancsak simára faragott. Minden valószínűség szerint ezek a római villából kerülhettek elő. Ugyanakkor nem értelmezhető egyértelműen, csak tényszerűen megállapítható, hogy az északi fal nyugati, 3,7 méteres szakaszánál törés van. A törésvonal határa megegyezik a templom észak-déli irányú belső falának nyugati falsíkjával, amely 20 cm-es eltéréssel azonos a későbbi, gótikus északnyugati karzattartó pilléralapozás keleti síkjával. Ezen a helyen a habarcsos kövek az alapozási mélységnél mélyebb szinten helyezkednek el, szemmel láthatóan felsőbb rétegből zuhantak le. Itt természetesen hiányzik az agyagba rakott négy alapozási réteg is. Legvalószínűbb, hogy amikor a múlt században a templomot felrobbantották - amelynek robbantási gödre helyét az 1975-ös ásatás alkalmá-