Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

gati karzattartó pillér romjainak tisztázása során előkerült egy bazalttufából faragott sírfedkő részlete, belevésett keresztábrázolással. " Az 1975. évi ásatási napló több olyan bejegyzést tartalmaz, amelyek szerint a szen­tély és hajó északi falán a törmelékrétegek eltávolítása után színes festésű vakolatfol­tokat találtak. Több helyen megjegyzi a napló, hogy ezeket igyekeztek habarccsal rög­zíteni, azonban megszáradásuk után elváltak a faltól és leestek. 1976-ban is találtak ilyen foltokat a hajó északi falának belső oldalán, ám azok annak ellenére, hogy Král Éva restaurátor elvégezte megerősítésüket, minden alkalommal leestek. Július 28-án kezdték meg a szentély középkori terrazzo járószintje (15. kép) alatt a feltárást, ugyanakkor pedig elkezdték a hajó területének visszatemetését. A szentély­ben előkerült az oltár alapozása (16. kép), a járószint alatti feltöltés és abban több vörös homokkő faragvány, valamint a főoltár alapozásának a mélységében bronzkori urnasír edényei. Augusztus első napjaiban történt meg Dörögdi Pál sírkövének feleme­lése. Alatta két csontvázat találtak. Közülük a felső bolygatott állapotú és hiányos férfi­csontváz volt, amelyhez két díszes bronzsarkantyú tartozott. A mélyebben fekvő női váz viszonylag bolygatatlan, koponyája és a medence körül selyem- és aranyszálból font ruhadísszel. Eközben tovább folyt a római épület falainak (17. kép), illetve a korábbi kis temp­lom maradványainak kutatása. Ekkor sikerült tisztázni a hypocaustumos helyiség (18. kép) pontos kiterjedését, amelynek során az annak padlózatát tartó „in situ" kőoszlo­pokat is sikerült feltárni. A román kori kistemplom nyugati falának kiszedett helyét a római hypocaustumos helyiségbe vágott éles rétegelválás segítségével lehetett megha­tározni, onnét ugyanis a gótikus templom építése alkalmával felszedték annak köveit. Ugyanakkor tovább folytatták a hajó nyugati végén az alapozások tisztázását. A külső sarkoknál -4,30 m mélyen találták meg az alapozás alját, amely egyezik a délnyu­gati sarokéval. A rendkívülien erős és nagy mélységű alapozás, valamint a karzattartó oszlopok tekintélyes mérete, alapozásuk nagy kiterjedése megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy a templom nyugati végén két toronnyal épülhetett. Ezzel párhuzamosan tárták fel a sekrestye belsejének nyugati felét, ahol több, főként vakolatdarabokból álló törmelékréteg alatt újabb sírok kerültek elő. Az is meg­állapítható volt, hogy a sekrestye északnyugati sarkában álló csigalépcső (19. kép) falazatát nem kötötték be a körülötte levő falakba, az tehát valamivel később épült. Augusztus 14-én két kőfaragó segítségével indult meg a délnyugati karzatpillér fala­zatának bontása annak érdekében, hogy az abban korábban megfigyelt, vörös homok­kőből készült faragványokat kiemeljék. Az aznap kibontott hosszú gyámkŐ íves végén ráfaragott kézfejjel, belső ívén két domborművű rozettával került elő. A következő napon kiemelt és szintén íves végű gyámkövön emberarc volt kifaragva. A minden bizonnyal a korábbi kis templomhoz tartozó két gyámkő kiemelésével a feltárás befejeződött. Augusztus 21-étől hat napon át az általános visszatemetés folyt, miközben a nagyobb kőfaragványokat ismételten összegyűjtötték a templom nyugati falán Mvülre, a kisebbeket pedig beszállították a falu plébániatemplomának kertjébe,

Next

/
Oldalképek
Tartalom