Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)
KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása
A történeti adatok nagyobb része a rom első, múlt századi és korábban már idézett feldolgozójának, Ádám Iván veszprémi kanonoknak tollából maradt fenn. Ő ismertette először a Dörögdi Miklós egri püspök által építtetett gótikus templom kegyurasága feletti, az avignoni pápai udvarig menő pert és annak iratait, ő adta közre a rom első leírását és ő közölte annak az 1880-as évekből származó képeit, a korai keresztelőmedencével, valamint a szentély keleti végfalának északi részén látható festésnyomokkal. Az 1975. évi régészeti feltárás (4. kép) A Kralovánszky Alán naplójában jelzett megegyezés alapján indult meg az ásatás első szakasza 1975. augusztus 7-én és az augusztus 29-ig tartott. A munkavégzés szokásos módon gyomtalanítással és a rom területén található kövek elhordásával kezdődött. „Az ásatás 5x5 méteres négyzethálós rendszerben történik oly módon, hogy a templom ÉK-i sarkától kb. 5 m-re van a kiinduló pont. A templom Ny-K-i főtengelyével párhuzamosan helyezkednek el a négyzetek..." Az egyes szelvények között természetesen tanúfalak maradtak. Ebben az évben a szelvényekkel beosztott terület északi oldalát tárták fel. A templom közepén az ásatás megkezdése előtt nem sokkal egy dörögdi férfi két társával együtt kincskereső „feltárást" végzett, ott 2 méter mélyen ástak le egy lxl méteres helyen, de mivel csak csontokat találtak, abbahagyták. Amint az később az ásatás vezetőinek tudomására jutott, ötletüket az a televízióban látott képes híradás adta, amely közölte, hogy a rom területén a közeli jövőben ásatás indul. Az első napokban a szentély területének feltárását kezdték meg, s onnét nyugat felé haladva, minden szelvény határán tanúfalat hagyva, a templom nyugati végéig nyitották a szelvényeket. Már a második napon előkerült a szentély terrazzo burkolata és a keleti zárófal sarkaiban levő oszlopok lábazata, a törmelékkel borított falakon pedig az addig azok által takart színes falfestés sok töredéke. A három szentélyfalon talált festésnyomokat felmérve, azokról az ásatási napló szerint külön rajzot késztettek. (5. kép) A feltárással egyidejűleg kezdte meg a rom, illetve az előkerült részletek felmérését Schulz István építészmérnök. (6-9. kép) Az ásatás hatodik napján, augusztus 11-én került elő az északi és a nyugati zárófal egy-egy szakasza, s ezzel behatárolható volt a templom eredeti kiterjedése. A szentélyen belül felszínre kerültek az azt lefedő és beszakadt boltozat gótikus bordái, illetve összefüggő boltsüveg szakaszai, az utóbbiak nagyobbára kisebb méretű, tufából faragott kváderekből készültek. A hajó nyugati végén ugyanakkor került felszínre az egykor ott álló karzat első pilléralapozása. A belső kutatásával párhuzamosan a szentély magasan álló falainak külső oldalán nyitott szelvényekben az alapozás mélységének kutatását is megkezdték. A belsőben az első napoktól kezdve találtak emberi csontokat, amelyek a korábbi kincskeresők működését bizonytották. A második héten bukkantak a hajó belsejében az első temetkezések nyomaira, amelyeket külön beszámozva vezettek a naplóba. (10. kép) Azokról az antropológus Éry Kinga 1979-ben önálló tanulmányban számolt be 13 , ezért a további-
