V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

dő terhek közül első helyen állt az 1928. évi VI. törvénycikkel életbe léptetett közúti adó. Ennek bevezetését mindenekelőtt az utaknak a gépjárműforgalom által történt fokozottabb igénybevétele indokolta. Másfelől pedig az, hogy a gépjárművek maguk is sokkal nagyobb fenntartási és javítási költséget igényeltek a régi építésű és rosszul fenntartott, mint a modern burkolatú sima utakon.

18 Az állandó rezsihez többek között a forgalmi adó, a kereseti adó, a kocsi biztosítása és a helypénz is hozzátartozott. Ezen felül állt az üzemanyagköltség, a gumikopás, adott esetben a garázsdíj és a gépkocsivezetők bére és balesetbiztosítása, a karbantartási és javítási költség, valamint a kocsik értékcsökkenése. A gépkocsik ára átlagosan 8000 pengő volt, új vásárlását csak kevesen engedhették meg maguknak. A használt autók a rossz utakon különösen hamar tönkrementek, s állandó javításukkal legfeljebb a lakatos, vagy műszerész alapszakmával rendelkezők bajlódhattak. A géplakatos szakmát tanulta ki az 1895-ben Döbörhegyen született Horváth János, aki a budapesti Láng L. Gépgyár Rt.Horváth János egy Magosix típusú gépkocsi mellett