V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

Harmonikas kihuzatú 10,5 cm-es gyújtótávolságú, központi záras objektívvel felszerelt fényképezőgép a harmincas évekből Mészáros megrendelőinek körét a legkülönfélébb rangú és foglalkozású, a legváltozatosabb igényekkel rendelkező egyének alkották. Első helyen az iparosok, kereskedők említhetők, utána az értelmiségi réteghez tartozók, s tekintélyes számban a katonák. Családi vonatkozású képet csaknem mindenütt készíttettek, a Jutási Altisztképzőből és Hajmáskérről érkező tisztek és közkatonák viszont leginkább hazaküldeni való emlékképeket rendeltek. A különféle intézmények, iskolák, egyletek tabló-, illetve csoportképigénnyel jelentkeztek, amelyhez legtöbbször egy-egy évforduló, bál, zászlószentelés, vagy egyházi ünnep teremtett alkalmat. Valamennyi kép ismertetőjele az alulra nyomtatott, ragasztott, vagy domborított, legtöbbször ovális alakú Mészáros cégjelzés, amely a mester teljes nevét és a műteremre utaló helységnevet hirdette. Az 192ü-as évektől lendületesebben kibontakozó balatoni fürdőélet a nyári hónapokban újabb munkalehetőséget kínált, amelyet Mészáros már jó időben felismert. A balatoni üdülés megörökíttetését a polgári középosztály társadalmi helyzetének hangsúlyozása végett is szokásai közé vette. Az almádi strand elsősorban Pestről leutazó tisztviselő, értelmiségi foglalkozású, mindenképpen jobb anyagi körülmények között élő vendégeinek fényképezését részben a mester, leginkább pedig segédei vállalták. Szerény, mégis rendszeresen jelentkező munka