V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

kenysége, hanem jól felszerelt műtermének tulajdonjoga miatt jelentős. Dr. Laxné Szabadi u. 2. sz. alatti műtermében dolgozott ugyanis kezdetben társként, 1922 óta önálló üzlet vivőként, majd — 1924-től a műterem és a műhely technikai berendezése és bútorzatának megvásárlása után - tulajdonosként a két világháború közötti évtizedek Veszprémének legszámottevőbb fotográfusa vitéz Mészáros István. Mészáros egyszerű falusi családba született a Komárom megyei Ekelen 1888. február 5-én. Az elemi iskola befejezése után Budapestre került Donát Dávid fényképész mesterhez, akinél 1902. május 5-től 1904. november 5-ig tanulta a szakmát. A mesterénél töltött rövid gyakorlat után tíz éven keresztül laboránsként és retusőrként jónevű fővárosi fényképészeknél dolgozott, akik közül Uher Ödön, Strelisky Sándor, Goszleth István és Rozgonyi Dezső személye volt meghatározó jelentőségű. Az eltöltött idő mindenekelőtt a szakmai ismeretek gyarapodásában hasznosult, de a keresete is szépen alakult, hiszen a kezdeti havi 60 koronás munkabére Goszlethnél már 170, Rozgonyinál pedig 200 koronára nőtt.

5 A világháború éveiben a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred katonájaként az orosz és az olasz frontokon teljesített hadiszolgálatot. A harctereken tanúsított bátor magatartásáért később vitézi rangot kapott.

6 1919. december 3-án a veszprémi polgármesteri hivatal, mint I. fokú iparhatóság iparigazolványt állított ki számára, amely révén a fényképészipart, mint szabad ipart Veszprém város területén gyakorolhatta. A dr. Laxné-féle műterem átvétele után nagy ambícióval szervezte önálló munkáját, amelyet már nem csak a Szabadi utcai helyiségekben, hanem 1925-től Zircen és Balatonalmádiban, később Hajmáskéren bérelt műtermekben végzett. A veszprémi megrendelő először az üzlet várószobájába került, amelynek berendezését íróasztal, székek, tükörasztal, retuspultok és kályha képezték. A váróhoz a kb. 10 m hosszú műterem kapcsolódott, amely nagy üvegablakokkal nyílt a Kossuth utcára a nappali fény melletti fényképezés biztosítására. Esti munkánál a mester az álló fényképészlámpákat használta. A fényképezéshez háttérként egy kb. 3x4 m nagyságú festett vászonkép, s a mellette lévő, bársonyból, vagy brokátból ké-