V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

A nagy esemény megszervezésében is ő vállalt vezető szerepet. A sok és hatékony munkát mindenfelől megbecsülés övezte. Ezek közül a legkiemelkedőbb az volt, amikor Hajagos Imrét a kormányzó az iparosok érdekében kifejtett közhasznú munkás­ságáért legfelsőbb dicsérő elismerésben részesítette. 1928. ja­nuár 8-án az elnök magas kitüntetését a városháza tanácster­mében tartott díszközgyűlés iparos közönsége is megünnepel­te. 17 A város és a vármegye is szervezett ünnepséget, ahol az első köszöntőt Körmendy-Ékes Lajos főispán intézte az Ipartestület neves elnökéhez. Dr» Sommer Ernő kamarai főtit­kár a győri iparkamaránál végzett értékes, kiemelkedő munká­jára hívta fel a figyelmet. Az Ipariskola igazgatója az itt muta­tott fáradhatatlan helytállását méltatta. Még aznap este Hajagos tiszteletére a Hungária étteremben nagyszabású bankettet ren­deztek. 1 8 Sajnos a következő hír már a halálával kapcsolatban született. Temetésén veszprémiek és vidékiek ezrei vettek részt. 19 Változatos pályát futott be ifi. Jády Józsefi, aki a férfiszabó szakmát apjánál a Cserhát u. 28-as számú házban sajátította el. A négy polgári elvégzése után másfél évig tartott az inasosko­dás. A tanuló korán megmutatkozó kézügyességét, jó ízlését az 1923-as ipari kiállításon ezüst oklevéllel ismerték el. A gaz­dasági válság idején a munkanélküliség elől és a szakmai előre­haladás vágyától hajtva 1931-ben Párizsba ment. Ebben a tet­tében nem volt egyedül, mert hasonló okokból több veszp­rémi segéd próbált külföldön munkát vállalni. Egy párizsi mes­ternél megtanulta a női szabóságot, amelyből hazajövetele után 1932-ben Budapesten vizsgát tett. Még ez évben önállósította magát, s műhelyt és szalont bérelt a város szívében, a Rákóczi tér 2-ben. Ahogy megismerték, munkája iránt hamarosan meg­nőtt a kereslet. 3—4 segédjének szezonban újabb 1—2 fő segített be. Megrendelői körébe kereskedők, tisztviselők, városi alkalma­zottak tartoztak, akiknek igényét a családtagokat is beleértve főként angol és francia divatlapok alapján elégítette ki. Sok papi ruhát és egyenruhát varrt, s a harmincas évek közepétől jóné­hány magyaros ruhára („Bocskai") kapott megrendelést, 1935­ben a Horthy M. utcába költözve egy bérházban állt számára a lakás és a műhely rendelkezésre. 2 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom