V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

seggel próbáltak foglalkozni. A szakképzettek között - az iparigazolványban csak 1912-től jelölték külön szakmaként a férfi-, illetve a női szabóságot

5 - több nő dolgozott iparigazolvány nélkül otthon, de az is gyakori volt, hogy családokhoz jártak házivarrónőként. A férfiak között a szakma technikai és minősítésbeli árnyalatait tekintve sokirányú volt a megosztottság, amit a többféle megjelölés is - pl. férfi, polgári- és egyenruha, úri (angol), úri- és nőidivat, angol- és francia nőidivat szabó — kifejezett. I ÉRTESÍTÉS. j I Tisztelettel crtcsiteni a nagyérdemű g I közönséget, hogy ^ » likai Mm 26. siao tailla > SZABÓMŰHELYT ! I nyitottam. J ^ Férfiszabó szakmába vágó munkákat a g | legkényesebb igényeknek megfelelően, leg- | I ujabb divat szerint s a jelenlegi gazdasági | I viszonyokhoz mérten szolid árakon készítek f I Kérem a nagyérdemű közönség szíves | I pártfogását. I I Tisztelettel g PRIMMER LAJOS « J 270 3 uriszabó. Hirdetés a Veszprémi Hírlap 1929. március 24-i számából Az anyagi állapot is különbségeket eredményezett a műhelyek városon belüli elhelyezkedésében, a segédszemélyzet számában és a kuncsaftkör tekintetében. 1918 után a megrendelők legfőbb körét alkotó középosztálybeliek anyagi helyzete nem javult egy ideig a háború ideje alattihoz képest, így — a Magyar Divatipar c. lap egyik 1920as cikke szerint — „a középosztály hölgyei, akik a kisiparos megrendelő közönségének törzsét alkotják, a rettenetes nehéz megélhetési viszonyok mellett csak a legszükségesebb esetben rendelnek egy-egy ruhát." A férfiaknál sem volt jobb a helyzet, hiszen ,, . . . szomorú viszonyaink között nemcsak dőreség, hanem talán merénylet