S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

49. ábra: Domború hímzés készítése Huroköltés: elsősorban szélek szegesére, de laposöltés helyett formák kitöltésére is alkalmas, olyan helyen, ahol a kitöltés egyik szélét ki szeretnénk emelni, hangsúlyosabbá tenni. Mindig azonos mélységben ölve a szövetben, egymástól egyenletes távolságra készítve az öltéseket, paplan- vagy pelenkaöltésnek nevezzük. 50. ábra: Paplan-, vagy pelenkaöltés varrása Tyúkszem: huroköltéssel készül. Mindig a középpontból kiindulva, egyenletes távolságba a kör sugaraival körbe öltögetünk. 51. ábra: Tyúkszem Slingelés, vagy hurkolt szegő: a cakkos vagy íves kézimunkaszéleket előbb apró fércelő öltéssel végigvarrják, hogy az el ne nyúljon, majd ezt eltakarva, sűrű hurkolóöltéssel beszegik. Az egyenes széleket színes fonallal, az öltéseket csoportosan hol mélyebbre, hol keskenyen készítik, vagy a ritkább és sűrűbben varrt csoportokat váltakoztatják, esetleg egymásba kapcsolják azokat, hogy minél díszesebb legyen a szélbedolgozás. 52. ábra: Slingelés, hurkolt fogas- és mintás szegő Lyukhímzés: sok nép művészetében általánosan elterjedt technika. Nevét Madeira szigetéről kapta, ahol e téren igen magas színvonalat értek el. Mintakészlete kevés. Nálunk kör, csepp és mandulaformára korlátozódik. Kizárólag fehér színnel, fehér alapra készítették. Varrásához finom, rövid tű, hegyes, éles kisolló, és lyukfúró szükséges. A lyukfúró egy bővülő átmérőjű, hegyes, sima felületű eszköz. A lyukmotívum körvonalát először apró öltésekkel körbeférceljük, majd a minta közepét a férctől 2mm-re kivágjuk. A kisméretű lyukaknál elég, ha az ollóval kibökjük az anyagot, és a lyukfúróval kitágítjuk a lyukat. Hímzéskor a lyuk belsejéből kifelé öltünk, közben az előhúzó öltés alá hajlítva a kitüremkedő szövetszélet. A fonalat jól meghúzzuk, hogy szebb és tartósabb legyen a munka. Ha a fonal fogyóba van, egy új szálat fektetünk a fércre, és ezen át öltögetünk tovább, amikor már az új fonalat az öltések stabilan tartják, átfűzzük a tűt az új fonalra, és a régi végére öltögetünk rá. Az öltéseket olyan sűrűre varrjuk, hogy ne látszódjék ki alóla a férc se, az anyag se. Amikor körbeértünk, ráhímzünk még egy pár öltést a kezdésre, hogy biztosan ne bomoljék ki. Az elvarrást a hímzés alá vezetett szállal biztosítjuk. 53. ábra: Lyukhímzés