S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

Kevésbé igényes munkákon a laposhímzések előkontúrozását a szövet szálára 45 ° -os szögben összekapcsolt nyolcasöltéssel helyettesítették (a leírásban: kontúr 2.), a szövet szálával egyező irányban pedig apró, kis függőleges öltésekkel oldották meg, az öltések között ferdén vezetett szállal (a leírásban: kontúr 1.). Az összekapcsolt nyolcasöltést ugyanúgy varrjuk mint a 7. és a 21. ábrán látható, csak szálirányra 45°-os szögben. 32. ábra: Egyszerű kontúröltés készítése Szálszorításos mesterke: a madarakat, virágokat ábrázoló, vagdalásos betétcsíkok szélére ilyet hímeztek. Mindnek ugyanaz a mintája. Egy stilizált virágfej közepén négy kis lyukkal, majd egy hálószerű rész felváltva. A virágfej a mintázott subrikához hasonlóan készül csak nem olyan sűrűek a szövőöltések, mert itt meghagyják a vászon vízszintes szálait is, így a függőleges szálak azokon csúsznak össze a mintának megfelelően. A hálószerű részeket pedig úgy alakítják ki, hogy az összeszorítandó függőleges szálakat az egyszerű kontúröltésnél ismertetett technikával összehúzzák, kis oszlopokat képezve a vízszintes szövetszálak között, amelyek a hálószerű hatást keltik. 33. és 34. ábra: Szálszorításos mesterke részletei Szálszámolásos laposöltés: lapos, betöltött felületet ad. A szövet szálára számoltan varrjuk. Minden fonalközbe öltünk egyet, tehát a szövet négy fonalára négy öltés jut. Túl nagy fonallebegéseket nem képezhetünk, mert mosáskor, vasaláskor problémát okozna. A nagyobb felületeket ezért kisebbekre tagolva, különböző mintákkal töltjük ki. Az öltések iránya általában vízszintes, vagy függőleges de alkalmazzák ferde szálirányban is. A fonalnak nem szabad se túl vastagnak, se túl vékonynak lennie, épphogy fedje a kihímzett szövetet. 35. ábra: Szálszámolásos laposöltéssel varrt, különböző virágok lyukas fogas felett. Alattuk mintázott subrika