S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

23. ábra: Borsóka azsúr készítésének menete Subrikált, és mintásán subrikált azsúrok: először fordított azsúrral beszegjük a leendő szálhúzás széleit, majd a két sor fogas szegő közül kihúzogatjuk a szálakat. A subrikázást ekkor kezdjük. Két-két szálköteget munkába véve, fektetett nyolcas alakban vezetve a fonalat, összeszőjük a kötegeket. A szálhúzás szélén áttérülünk a másik két szálköteghez, és azokat is összeszőjük. 24. ábra: Subrika készítése A mintás subrika is hasonlóan készül, de ott nem csak két-két szálköteget szövünk össze, hanem ahogy a minta kívánja. Még jobban érvényesül a megmintázott forma, pl. „s" és szív alakok, ha ezeket más árnyalatú fonallal subrikáljuk. Eleink azonban ezzel sem elégedtek meg, hanem még különböző csipkeöltésekkel és sarokpókozással is kombinálták. 25. ábra: Mintás subrika 26. ábra: Csipkeöltéssel kombinált subrika 27. ábra: Pókozással gazdagított subrika Perzsa azsúr: csak ritkásan szőtt szövetre készíthető. Itt nem szálhúzással érjük el az áttört hatást, hanem ismétlődő, speciális öltések segítségével a szövet szálait egymáshoz közelítjük, összeszorítjuk, és azokon a helyeken ahonnan félrehúztuk a szövet szálait kis lyukak képződnek. A leggyakoribb szálszorító-öltések a különböző négyzetöltések. Ezek a színoldalon kis négyzetek képét mutatják, melyek egy-egy akasztalatot öltögetnek körül. Egyes típusait előszeretettel alkalmazzák szálszámolásos laposöltés előkontúrozására a szövet szálirányával azonosan, míg másokat csak 45"fokos szögben haladva. Ez utóbbiak közül van amelyikkel gyakran töltenek ki pl. virágszirmokat, finom áttört felületet létrehozva, szabadrajzú, fehér úrihímzéseken.