Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Pokreis Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
nevezték. 4 Megérkezésük után 6- ill. 8 személyenként részben a hazai parasztoknál, részben az újonnan felépített házakban szállásolták el őket. Néhányan közülük mindjárt érkezésük után a kedvezőtlen időjárás, s az egészségre káros ivóvíz fogyasztása következtében megbetegedtek. A gyógyszert Schrottenbach Lipótnál, nagyszombati patikusnál szerezték be, aki rendszeresen felterjesztette a kiadott gyógyszerek ellenértékét feltüntető számlákat a kamarához. (Pl. 1786 decemberében a kolonisták számára 21 krajcár értékben adtak ki gyógyszereket, 1787. május 1-én már 23 arany és 20 krajcár értékben, 1787. május 5-8-án 86 arany és 6 krajcár, ill. 9 arany és 11 krajcár, 1787. május 14én 172 arany és 21 krajcár, 1788. május 23-án 152 arany és 26 1/2 krajcár,1791. április 23-án 83 arany és 47 krajcár értékben.) 5 Az 1786. augusztus 1-től az október 31-ig terjedő időszakban 47 új ház épült fel az államkassza terhére. Mindegyik házban egy tágas szoba, konyha és kamra volt található. Minden család 1/2 paraszttelket kapott, mely azonban a telepesek véleménye szerint nem volt elegendő a család fenntartásához. 1787 tavaszán a megígért állatokat és földműveléshez szükséges eszközöket is átutalták számukra. Minden családnak 4 lovat adtak, melyek közül az egyik kanca volt, vagy pedig 2 lovat és két ökröt, valamint egy borjas tehenet, 1 kétéves anyadisznót, 1 parasztszekeret, 1 vasekét, 1 faboronát, 1 darab bőr lószerszámot, köteleket, zsinegeket és más felszerelést a szekérhez, 1 kukoricavágót, 2 falapátot, 1 kalapácsot, 4 gyümölcshordót (abban az esetben, ha a telepes egész paraszttelket kapott, fél telek esetében 2 hordóra volt jogosult). Mindegyik telepes a felsorolt állatokon és tárgyakon kívül még 2 darab fésűt is kapott a lovak sörényének ápolására. Kezdetben a kolonista családok élelmezésének költségeit is az államkasszából fedezték. Mindegyik felnőtt telepes élelmezésére havonta 1/2 mérő gabonát és 4 dénárt utaltak ki a megérkezéskor, a gyerekek 10 éves korukig 1/4 mérő gabonát havonta, s naponta 2 dénárt a megérkezésük napjától számítva egészen az első saját termés betakarításáig. Ha a kolonistáknak faanyagra volt szükségük a magtár, csűr vagy más gazdasági épületek céljaira, Szeredbe kellett utazniuk, mivel Diószeg közelében csak 2 erdő volt, az egyik a helyi földesúré, a másik pedig a jobbágyoké. Az utóbbiból viszont már régen, még a telepesek érkezése előtt kitermelték a fákat. 6 Igaz ugyan, hogy a német telepeseknek még az új hazába való érkezésük előtt készpénzzel kellett rendelkezniük, de a hazai lakossággal szemben II. József pátenséből kifolyólag mégis óriási előnyöket élveztek. Ugyanezek az előnyök később a német kolonisták 4. Sedlák 1962: 46. 5. Szlovák Nemzeti Levéltár Bratislava, Prefektüra verejnych základín distriktu Sal'a, leltári szám 143, 52. doboz 6. Lendl 1938.
