Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Fatuska János: Örökösödési rend és telekelrendezés a Közép-dunántúli németségnél

magyar és szlovák községekben, bár természetesen mindkét esetben feltételezhetünk funkcióváltást is. Az eltérő funkciót mutatja az, hogy amíg a magyar és szlovák falvakban a nyárikonyha megléte vagy hiánya nem köthető pregnánsan a falusi társadalom valamely rétegéhez vagy (részben ezzel összefüggésben) valamely falurészhez, addig az Altenteiljellegű épületek mindig az egykori telkes jobbágyok portáin, a falu közepén álltak, s állnak (gyakran átépítve és más célra használva) részben ma is, mint ez a környei főutcán is látható. (5-6. kép) Végezetül a törzsöröklés és a belső telken álló lakóépületek számának összefüggéseiről szólnék. A német falvakban telkenként mindig csak egy lakóház állott, esetleg még a fent említett Altenteil. Magyar és szlovák községekben, itt is a falu közepén, az egykori telkes jobbágyok portáján gyakran találkozhatunk a néprajzi szakirodalomban hosszú udvarnak vagy társas udvarnak nevezett jelenséggel, amikor a telek egy vagy mindkét oldalán lakóházak s hozzátartozó gazdasági épületekkel sorakoznak, néha 8-10 is egymás után, esetenként közt, belső utcát alkotva. Mint a bevezetőben említettem, a feudális korban a földbirtokosok igyekeztek gátat vetni a zselléresedésnek, s bizonyos telekhányadon túl til8. sz. kép