Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Vass Erika Cikói háztörténetek a 20. században

származású volt, de gyermekei házasságkötésének idején ez már nem volt meghatározó kitétel, és mindketten székely párt választottak. Ezért lánya fiai nem tudnak németül, de fia két gyermeke többször járt Németországban, jól beszélik a nyelvet. Amikor nagyanyjukkal beszélgetnek, akkor az asszony németül beszél hozzájuk, ők pedig többnyire magyarul válaszolnak, néhány német szóval vegyítve. A téeszesítés előtt a családnak 25 hold földje volt. 1950-ben, amikor az asszony férjhez ment, férjével a konyhában aludtak. Az egyik szobában férje szülei és húga, a másikban pedig a nagyszülei laktak. Gyermekei az 1970-es évek elején házasodtak meg. Házasságkötésük után még egy-egy évig otthon laktak, majd a közelben vettek egy-egy házat. Az asszony és férje erre gyűjtöttek pénzt, ezért nem a saját házukat újították fel. A közelségből adódik, hogy szoros kapcsolatban tudtak maradni a gyermekekkel. Az asszony 2003ban is hétköznaponként 6 főre főzött, mert gyermekei Bonyhádon dolgoztak, s kevés idejük jutott a házimunkára. A ház 2003-ban is jól szemléltette a század első felének és közepének tárgyi világát. Az utcára néző szobát nem használták, ott az asszonynak a házasságkötéskor kapott bútorai és a mélyhűtő volt; a szekrény tetején befőttek és almák sorakoztak.

25 A konyhában az alábbi nagyobb bútorok voltak: Ófaluban készült székek, asztal, konyhaszekrény, sparhet, vizespad két vödörrel, lavór. Fürdőszoba nem volt. A másik szobában anyósának nászajándékba kapott hálószobabútora volt 1930-ból. Itt aludt az asszony. Az ajtó mellett jobbra szenteltvíztartó fogadott, a szekrényeken tálak álltak,

26 az ágy fölött pedig szentképek voltak a falon. Minden olyan volt, mintha a 20. század első felének világába csöppentem volna bele. A szoba után a füstölő következett, mely nyaranta a nyári konyha szerepét töltötte be: napközben itt tartózkodtak az asszonyok. Télen viszont az egész család itt füstöltette disznóvágás után a húsokat, ezért az asszonyok napközben a konyhában voltak. Az L alakú háznak a másik szárnyában az idős asszonynak a hálószobája következett, csupa olyan jó állapotban megőrzött használati tárggyal, melyek még az ő világát idézték. A szoba után a gazdasági részek sorakoztak, melyek azt mutatták, hogy valaha nagy gazdaságuk volt (1984-ig két ló, három tehén, borjú). Mivel azonban az asszony férje 1984ben meghalt, a háznak ez a része elvesztette jelentőségét, csak tűzifa tárolására, tyúkok tartására használták. Ezen kívül a présháznak volt fontos szerepe, mert gyermekei is itt tárolták a kolbászt, sonkát, szalonnát. Az udvaron hidasól állt, mely ekkor már szintén ritkaságnak számított a faluban. 2003 elején az istálló összeomlott. 2004-ben, amikor utoljára jártam a házban, az asszony már csak egyedül élt. Anyósa 91 éves korában hunyt el. 25. A szerző által a házban készített diák a szekszárdi múzeum néprajzi gyűjteményébe kerültek. 26. Ezek egy részét azoktól a rokonoktól kapták, akiket kitelepítettek Németországba. Mivel csak kis csomagot vihettek magukkal, ezeket nekik adták, nehogy a házaikba kerülő székelyeké legyenek..