Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Kövesdi Mónika: „Zarándokkápolnák" (Vértestolna és Tardos)

KÖVESDI MÓNIKA „Zarándokkápolnák" (Vértestolna és Tardos) Amennyiben létezik szakrális földrajz, amelynek tárgya például a településeket összekötő útvonalak vallási célból létrejött hálózata, úgy az bizonyosan a zarándoklatok és búcsújárások geográfiájára vonatkozik. Kiváló esettanulmányt kínál e téren a Gerecsét behálózó szentkereszti búcsú járó-útvonalak példája. A Bajót melletti Péliföldszentkereszt nagy múltú zarándokhely Komárom-Esztergom megyében, a Gerecse keleti nyúlványánál. A szenthely története több évszázadra nyúlik vissza, eredete homályba vész. A12. században a keresztes lovagok kolostora állt itt, amely a török hódoltság alatt pusztult el. A kegyhely csodája egy, a törökök elől elásott kereszthez kötődik. A legenda szerint egy juhász bárányai térdet hajtottak a legelőn, az elrejtett kereszt fölött, amely azután kiemelkedett a földből. A templom titulusa - a legendával összefüggésben - a Szent Kereszt, nagy búcsúi májusban és szeptemberben, a Szent Kereszt feltalálásának és felmagasztalásának ünnepén vannak. Egy kisebb búcsút Szent Vendel ünnepén is tartanak, talán ennek eredete is a legendával kapcsolatos, hiszen Vendel a pásztorok védőszentje volt. Az első biztos évszám a kegyhely történetével kapcsolatban 1735., amikor is Esterházy Imre prímás templomot építtetett itt. 1762-ben Barkóczy Ferenc prímás telepítette ide a nazarénusokat. Barkóczy még egri püspökként hívta meg a spanyol eredetű koldulórendet, és ajándékozta nekik elsőként az Eger melletti Segítség völgyének elhagyott karthauzi kolostorát. Mivel utóda az egri püspöki székben, Esterházy Károly nem nézte jó szemmel az egyházi jóváhagyás nélkül működő kolduló barátokat, azok követték Barkóczyt, így kerültek az esztergomi főegyházmegyéhez tartozó Péliföldre. Ekkor épült fel számukra a rendház. Barkóczy érsek halála után helyzetük itt is tarthatatlanná vált, 1767-ben működésüket betiltották, és a szerzetesek, a rendalapító Varelával együtt elhagyták a kolostort. Ettől kezdve a templom a bajóti plébániához tartozott. A szenthely további története csak kevéssé ismert. A 20. század elején a szaléziak vették használatba, az 1980-as években ajúda Oroszlánja közösség talált itt otthonra, jelenleg pedig ismét a szaléziak kezelésében van. Péliföldszentkereszten jelenleg egy gazdag, több építményből álló, komplex együttes áll. A barokk templom és kolostor mellett a környező községek adományából zarándokszállás