Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Szilágyi Anikó: Keresztelési és névadási szokások a Balaton-felvidéki németek körében

Összefoglalás A németbarnagi és vöröstói németek keresztelési szokásai és keresztnévanyaga a 20. század első felében - a magyarországi letelepedés után majd 200 évvel - sok vonásában hasonlított a magyar katolikusokéhoz. A betelepült németek folyamatos akkulturációjára jellemző, hogy a germán nevek még javarészt a letelepedés évszázadában eltűntek a névanyagból, és a 20. sz. elejére már csak elvétve maradt meg nagyobb gyakorisággal egy-egy olyan név, amelyet a telepesek feltehetőleg az „óhazából" hoztak magukkal (pl. Ambrus); emellett (különösen a kisebb megterheltségű nevek közé) felvettek néhány Magyarországon jellemző nevet (István, László). A református magyarok szomszédsága közvetlen hatást is gyakorolt a németek által használt nevekre (Béla, Géza, Károly, Karolina).