Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Szilágyi Anikó: Keresztelési és névadási szokások a Balaton-felvidéki németek körében
- 'és az anya nem ment ki'. Ezt a szigorú tilalmat a 60-as évekig mindenki betartotta, ellenkező esetben szerencsétlenséget hoztak volna az újszülöttre: net eine gute sége kwœst („nicht ein guter Segen gewesen") -'nem lett volna jó áldás'. Szemmelverés és más szerencsétlenség ellen azzal is óvták a gyermeket, hogy csuklójára (nemétől függetlenül) piros szalagot kötöttek, amelyet gyakran a keresztelő után sem vettek le. A keresztelő napján az újszülöttet megfürdették, fölöltöztették (an hœmli unt an rékli: „ein Hemdchen und ein Röckchen" - 'egy ingecskét és egy szoknyát'), majd egy csipkés fehér párnára fektették: fieekige polste sén mit tsakê aosknêt („viereckiges Polster schön mit Zacken ausgenäht") - 'egy négyszögletes párna csipkével szépen kivarrva'. A párnát színes szalaggal díszítették: ha lányt (médle) pólyáltak bele, piros szalagot vettek, fiúgyermek (bú) esetén kéket. A párnába pólyált gyermeket betakarták: heve sí sé drußlekt, an sé kasmetíchle drufidekt unt nahtem nox am sœdenes tichle („haben sie so darauf gelegt, ein schönes Kaschmirtuch daraufgedeckt und nachdem noch ein seidenes Tuch") - 'így ráfektették, szép kasmírkendővel betakarták, azután még egy selyemkendőveP. Az így betakart gyermeket a keresztanya (gód K í) és a bábaasszony (hévomin Hebamme) vitte a templomba. A még kereszteletlen gyermeket nem a templom főbejáratán, hanem a sekrestyén keresztül vitték az oltár elé, miután a pap stólájával betakarta. Az újszülötteket a reggeli mise után keresztelték meg, a visszaemlékezések és az anyakönyvi bejegyzések szerint a hét bármely napján. 2. ábra: Egy keresztelőn használt csipkés párnahuzat a Balaton-felvidékről 20 A szertartás után a keresztanya és a bábaasszony a plébániára (in taspfares haos - „in das Pfarrerhaus") ment, hogy a születés és a keresztelés adatait bejegyezzék az anyakönyvbe. 20. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteményéből.
