Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Sz. Tóth Judit: Megújuló szokások a Pilis-hegység német közösségeiben. Farsangtemetés

Maga a szokás eredetileg húshagyó kedden este, 10-11 óra tájban, valamelyik helyi német kocsmában, vendéglőben a következőképpen zajlott. Egy mgyforrázóteknőbe belefeküdt egy legény, néhol idősebb férfi, ő volt a farsangot jelképező halott. Négy legény bevitte a kocsma, vendéglő tánctermébe. (Szentkereszten szekéroldalon feküdt a „szemfedéllel" letakart halott.) Előttük ment a pap, a kántor, majd a ministránsok, az özvegy és a siratóasszonyok. Olykor több mellékszereplő, a doktor, a borbély, a madaras is jelen volt. A szertartás a helyi sváb nyelvjárásban zajlott. A katolikus egyház szertartását utánozva, egymásnak felelgetve tréfás, durva szövegeket skandáltak. Az özvegy és az asszonyok elsiratták a halottat. A játék különösebb előkészületet nem igényelt, a szereplők többnyire rögtönöztek, csak a pap latinos mondatai és a kántor hosszabb búcsúztatója volt leírva. Öltözetük jelzésszerű volt: fejkendő, a pap derekán kötél, nyakában stóla stb. Több helyen éveken át ugyanazok játszották a főbb szerepeket, mindig férfiak. (A mellékszereplők közé olykor beállt egyegy jókedvű menyecske is.) Azonosak voltak a kellékek: a sörrel töltött bili, amiből söprűvel, meszelővel „szenteltek", hurkatöltő, és a forrázóteknő. Teknő helyett egyedül Békásmegyeren vittek üres koporsót a bálterembe, tréfálkoztak, üres pénztárcákat tettek bele, majd kivitték. A szertartás vége az 1920—1950-es években különféleképp zajlott. Az archaikusabb változatokban a teknőben fekvő legényt, „a farsangot" kivitték a teremből, körbe vitték a falu vagy a kocsma körül és kiborították a hóra, a patakba. Másutt a játék a vendéglő falain belül maradt, a „halottat" szódavízzel lelocsolták, mire kiugrott a teknőből, feltámadt. A zenekar egy utolsót játszott, majd a bíró leállította zenét, éjfélre igyekezett mindenki otthon lenni. A helyi normáknak megfelelően a lányok nem nézték végig a farsangtemetést, annak megkezdése előtt hazamentek a bálból. A farsangtemetés itt leírt változata a népi dramatikus játék ún. prédikációs halottas játék típusába tartozik. Ujváry Zoltán utal a szokás európai, elsősorban szláv és osztrák párhuzamaira. Vizsgált vidékünkről azonban nem hoz adatokat.

10 A Pilisből és a Duna jobb partjáról ismert farsangtemetésekben egyértelmű a tél végére, a tavaszkezdetre utaló jelentéstartalom. A szokáscselekmény, a temetést parodizáló játék a római katolikus német közösségekben ténylegesen a mulatságok végét, a böjti időszak kezdetét jelentette. A német szokások felújításának kezdete a kisebbségi önkormányzatok megalakulásához kötődik. A farsangtemetést legkorábban Visegrádon és Budakalászon rendezték meg. Erről tudomást szerezve követték őket más települések, olyanok is, ahol korábban 10. Ujváry 1978: 145. Művében a Pest megyei németektől gyűjtött anyag nincs, csupán Vecsésról említ egy adatot. Térképén Pest megye nyugati felét fehér foltként, negatív adatként ábrázolja. 1978: 183.