Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Csóti Csaba: A kercseligeti németek lakáskultúrája a 20. század közepén egy Somogy megyei levéltári forrás alapján

Megközelítés: a berendezés A lakóingatlanok berendezése a vagyonleltárak vizsgálatának „leghálásabb" területe, hiszen látványosságával sok kérdést felvet, még többet pedig megválaszolhatatlanná tesz. A feldolgozott adatok alapján ezért - visszautalva a bevezetőben felvetett kérdéshez - inkább a modernizálódás jeleit mutató tárgyakra helyezem a hangsúlyt. A legérdekesebb ezek közül talán a varrógépek jelenléte, sőt egyfajta érzékelhető gyakorisága. E mellett a tükör, az óra és a nagy számú konyhai edény jelenléte érdemel még figyelmet. A varrógépek feltűnése a háztartási gépek megjelenésére világít rá a falusi gazdaságokban, míg a falióra fontossága a paraszti, a mezőgazdasági munkához igazodó időszemlélethez képest az „alternatív" időkezelés megjelenésére utal. Kétségtelen persze, hogy az óravásárlás luxusfogyasztásként is kezelhető, erre azonban a zsebóra messze alkalmasabbnak tűnik, mint a drága, és presztízsszempontból körülményesebb funkciójú falióra. Utóbbi ugyanis „zárt térben" áll, míg a zsebóra hordozható, így „mutatható" is. Miként az órák jelenléte, hasonlóképpen a nagy darabszámú konyhai edények megléte is a „jobb mód" jele, különösen akkor, amikor üvegedényeket is találunk a leltárakban. Ezen túl azonban ezek a tárgyak a tömegtermelésre is utalnak, illetve a tömegcikkek jelenlétére a falvak világában. (Elég itt röviden utalni a két háború közötti korszakban felvirágzó „Hangya" üzletek árukészletére.) A fentiekben arra kívántam rávilágítani, hogy a hazai németség tárgyi kultúrájának, mentalitásának, illetve ehhez kapcsolódóan lakáskultúrájának vizsgálata során a „megszokott" források mellett számos más forráscsoportot is rejthetnek a levéltárak és a múzeumok. A 20. századi történelem vonatkozásában azt hiszem amúgy is megfontolandó szempont, hogy az egyén életébe erőteljesen beleavatkozó, az egyént direkt módon irányítani kívánó társadalmi rendszerek - legyen szó akár a Tanácsköztársaságról, akár a Horthy-korról, majd a szocializmus koráról - által felhalmozott iratanyagot milyen célból kívánjuk társadalomtudományi elemzések tárgyává tenni. Az egyik válasz szerint ezek a hivatalos dokumentumok a rendszerekről adnak képet és a történéseket dokumentálják csupán. Nézetem szerint sok olyan forrás van, ami e nézőpontnak nem vagy csak korlátozottan felel meg. Történetszociológiai, társadalomtörténeti, néprajzi vonatkozásaik jóval jelentősebbek lehetnek annál, mint amit eredeti funkciójuk alapján tulajdoníthatunk nekik. Meggyőződésem szerint talán sikerült bizonyítanom, hogy a hazai falusi németség 20. századi életmódjának vizsgálata szempontjából a most bemutatott forráscsoport is haszonnal forgatható.