Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

Krisztusnak." Apollóniához (február 9) pedig a fogfájás enyhítéséért könyörögtek. Egyetlen adat ismert Örvényesről Szent Bálint (február 14.) kultuszára vonatkozóan, aki a Déldunántúli németeknek legkedveltebb szentjei között található. Többször és több helyen ábrázolták együtt Vendellel, Mártonnal, Rókussal, Sebestyénnel és Rozáliával. Kultusza döntően a bajorok és a íuldai telepesek révén terjedt el. Járványok idején kérték közbenjárását ugyanúgy, mint a „pestisszenteknek" (Sebestyén, Rókus, Rozália). Örvényesen tiszteletére Szent Margitéval és Szent Józsefével együtt, misefogadalmat tettek.

49,50 Április 1 („Aprilnarr") a megtréfálás napja, amikor Pulán különösen a gyermekeket ugratták. Ugyanitt Szent György napja (április 24.) vigiliáján minden ajtóra a nagyszombati tűzszentelésből maradt szénnel három keresztet rajzoltak az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, hogy a gonosz erőknek ne legyen hatalma se emberen, se állaton. Kolontáron pedig körbe seperték Szent György nap reggelén ugyanezért a házat. Szent György napja tavaszkezdő, gonoszűző, rontáselhárító nap, amikor különféle mágikus cselekedetekkel igyekeztek a védelmet, a termékenységet biztosítani. Szent Márk napja, április 25. a búzaszentelő, amikor könyörgő körmenetekkel összekapcsolva a vetéseket áldották meg. Gyulafirátóton a gazdák ilyenkor földjükön fohászkodtak a jó termésért, a szentelt búzából egy-egy szálat a föld sarkaiba leszúrva, hogy a termést a kártevőktől megvédelmezzék. Magyarpolányban a szentelt búzából kis koszorút kötöttek, amelyet az ablakba téve megszárítottak, majd elégettek, hamuját pedig a szántóföldön szétszórták a rossz távol tartására. Május elsejére májusfát állítottak. Pulán minden házhoz került egy, ahol eladó sorban lévő lány volt, de egy nagy jutott a kocsma udvarára is, amit a lányok díszítettek fel. Egy hét múlva tartották a majálisbált, május utolsó vasárnapján pedig a májusfa döntését. Utóbbi is bállal járt együtt, amelynek Összege a kidöntött májusfa árából került ki, ezt ugyanis a legények eladták a kocsmárosnak. Hidegkúton, Tótvázsonyban minden lányos ház tetejére vagy kapujára, ahol 16. esztendejét betöltött lány volt, május elsejére virradóra, de még éjjel, felvirágozott, bokrétás ágat tettek a legények. A nagy májusfát itt is a kocsma udvarára állították. Városlődön csak annak a lánynak állítottak májfát, akinek komoly udvarlója volt már. A Mai Tanz a nagy májusfánál volt, ami a fa tetején lévő üveg bor és piros kendő lehozatalával kezdődött zeneszó mellett. Április 30-ról május l-re virradóra a kulcslyukakba zöld ágat tettek a német falvakban, hogy Holle asszony, a német hitvilág démoni nőalakja be ne mehessen. Az éjszaka elnevezése Walpurgisnacht, amit gonoszjáró időnek tartottak, de boszorkányszombatnak is mondták. A szokás és a hiedelem a német nyelvterületen általános volt.

51 Szent Flórián tiszteletét a németek hozták magukkal és terjesztették el a 49. Sörös 1911: 190-191. és L. Imre 2001: 63.; 65. 50. Sörös 1911: 191. 51. v.o. Freiherr von Reisenberg-Düringsfeld 1897: 171-173-