Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire
rántottak, jelezve az ünnep kezdetét. Ahogy mondták: „Lelőtték a Christkindlit". A művelet zajkeltés volt az ártó erők elűzésére. Ugyanitt a kisgyermekes házaknál a lakószoba ágyainak tetejére léckeretet tettek, alája befektették a gyermekeket és az ágyat a fehér, csipkés karácsonyi lepedővel letakarták, így várták a Christkindlit. Ez időtájban valóban megérkezett fehér lepelben, eltakart arccal egy rokon asszony, aki levizsgáztatta a gyermekeket imádság tudásból, majd az ajándékot, a cukrot, diót, almát, fehér kötényéből az asztalra öntötte. A mohó gyermeknek virgáccsal ráütött a kezére. Ahol nagyon rosszak voltak a gyermekek, oda a feketébe öltözött, piros nyelvű és szarvú krampusz is ment, aki virgácsával megvesszőzte őket. A szokás egy több rétegű hagyomány együttes, amelyben megtalálható az ajándékot vivő Szent Miklós képzetköre az őt megkísértő krampusszal, amely szokást a német telepesek a 18. században hoztak magukkal. A fehér leples női alakoskodó megjelenése ugyancsak német nyelvterületre vezet el, ahol ez a démoni személy Márton napjához kötődött, neve Martiniweibel. Ez a fehér ruhás nőalak az egész német nyelvterület szokáskincsében megtalálható, benne kereszténység előtti hagyományok, képzetek ötvöződtek keresztény szokásokkal. Személye, feltűnése a napfordulóval kapcsolatos. 34 Karácsonyfát ezekben a közösségekben csak a 19. század végétől állítottak, egyszerű, házilag készített díszekkel, almával, dióval, füzérbe fűzött pattogatott kukoricával feldíszítve. A szenteste fénypontja a Christkindlspiel volt, ami egy fiatal szokás, a biedermeier termése, amit apácák által fenntartott iskolák révén terjesztettek 35 és amit a magyar közösségek közül többen átvettek bölcsőcske vagy leánybetlehemes néven. A játék nagyon változatos volt, több helyen ma is gyakorolják, újjáélesztett formában. Minden falunak az azonosságok ellenére is saját játéka volt, saját jellemzőkkel, falvanként változó ruhákkal. A résztvevők a játék hosszúságára való tekintettel már korán reggel elindultak, hogy éjféli misére végezzenek és minden házat felkereshessenek. Ugyanis az éjféli misén valamenynyien részt vettek, a játékban hordozott rozmaringos almát vagy narancsot a főoltár elé a földre vagy a Mária oltárra helyezték, ahol Gyertyaszentelőig maradt. Tótvázsonyból, Gyulafirátótról, Bándról, Herendről, Hidegkútról, Magyarpolányból, Szentjakabfáról, Városlődről, Puláról, Úrkutról, Kislődről ismerjük a játék változatait, amelynek lényege mindenikben a kultikus térben az áldás mondások, Jézus dicsőítése és a feldíszített karácsonyfa átadása a Jesuslein által. A dramatikus játék idővel változásokon ment keresztül, magába olvasztva többféle szokáselemet. Megtalálható benne a misztérium játék maradványa, bőségvarázslás és a rossz elűzése. Kellékei jelképek: az örökzöld, az alma Krisztust szimbolizálják, a velük való mágikus cselekedetek pedig a jót és az egészség biztosítását kíván34. A szokásokra vonatkozóan 1. S. Lackovits Emőke 2000: 9-34. A fehér leples alakoskodóra v.o. Freiherr von Reisenberg-Düringsfeld 1898: 438-453. 35. Bálint 1976: 45.
