Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

nem hiányzott soha a szentelt víz, amellyel esténként a szobát, a kisgyermek bölcsőjét szentelték meg, háromszor hintve rájuk kereszt alakban az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Útra kelve, vagy utazásból megtérve pedig önmagukra hintettek a szentelt vízből, de ez került egy örökzöld ággal, vagy három búzakalásszal a ravatal mellé is, amivel a látogatók megszentelték a ravatalt a „halottnézőben". Helyenként azután ezt a vizet a sírba öntötték. A feszület Jézus kínszenvedésére és Mária anyai fájdalmára emlékeztette a mélyen hívő asszonyokat. Egyeseknél különösen erős érzelmi kötődés volt megfigyelhető. Az egyik adatszolgáltatóm, akinek rendkívül nehéz élet jutott osztályrészül, a következőket mondta: „Kisgyerekkoromtól olyan kedves kép volt, ahol a Jézuska a kínzatási jelvényekkel alszik. Itt álmodta meg a kis Jézus, hogy mi lesz vele, mi lesz a szenvedése. Ez egy olyan kedves kép nekem. Gyerekkoromtól fogva, ha a kirakatokban láttam kereszteket, úgy meghatott. Az egész életem a kereszttel megy végig. Sokszor gondoltam, hogy ajóisten csak így szeret, kereszttel. Mindig úgy szerettem a keresztet. Amikor anyósomék kiköltöztek, csak arra gondoltam, hogy a kis fekete kereszt maradjon itt. És azt ott is hagyták... Mondtam, ha bemegyek Veszprémbe, akkor veszek egy keresztet, akármennyibe kerül is..." A feszületek közül a kékre festett gipszből készült feszület a Corpus alatt virágfüzérrel, jellegzetes szakrális tárgya volt a német házaknak, amelyet temetésnél használtak, mégpedig a szertartás alatt az elhunyt koporsójára tették. Ott maradt az elhantolás kezdetéig. A sarokban a fő helyen álló Szűz Mária szobra, a Mária-ház, vagy a Mária Hilf kép előtt, amit Samstagbild-nek mondtak, mindig volt virág. Az utóbbi képet is egy párkánnyal ellátott, zöldre vagy aranyszínűre festett Mária-házban helyezték el. Szombatonként pedig mécsest gyújtottak előtte a Szűzanya tiszteletére, amely mindaddig égett, amíg az olaj el nem fogyott belőle.

13 A család eléje térdelve imádkozott, többnyire a családfő vagy a legidősebb női családtag vezetésével. Májusban és októberben több házi oltárt készítettek Mária tiszteletére. A sublótra, a kászlira vagy egy kis asztalra, esetleg egy hokedlire Mária képét vagy szobrát, feszületet, virágot és gyertyatartóban gyertyát helyeztek el, amely előtt az asszonyok, lányok egész hónapban minden este fohászkodtak. Az egyik jásdi házban különleges elrendezést láthattam. A sublót tetején a lourdesi jelenés Szűz Máriája és a jelenés részese, Bernadett szobra állt, közéjük elhelyezve 15-20 üveg befőtt és lekvár, a falakon körben pedig sűrűn, helyenként két sorban is szentképek lógtak. Hittek abban, hogy a szentképek megszentelik a házat és a benne lakókat.

14 Ugyanígy a szentelmények sem hiányoztak a házakból. A szentelt vízen kívül megőrizték a szentelt barkát, az úrnapi sátorból kivett virágot, a Márk napi szentelt búzát, a Szent Balázs napján megszentelt gyer13. Általános voltára utal német közösségekben, amit helyszíni gyűjtések és szakirodalmi adatok igazolnak. v.o. Hidegkuti-Hudi 1987: 141. 14. Ebele 2000: 316.